Annyira szépen le lehet mérni, mennyit fejlődtél azzal, ha például 1 év elteltével újra visszakerülsz ugyanabba a helyzetbe, amiben akkor ott voltál.

Lehet ez egy kihívás, egy munka, valamilyen kényelmetlen helyzet.

Amivel 1 éve még halálosan küzdöttél és brutálisan feszélyezett és most újra eléd kerül.

 

Egyszer olvastam valahol, hogy ha valamivel feladatod van, azt az élet addig hozza vissza újra és újra, amíg meg nem tanulod.

És amikor még az utad elején vagy, 1 év hatalmas időintervallumnak tűnik.

De erre meg azt szokták mondani, hogy az az idő így is úgy is eltelik, kérdés, hogyan használod ki.

 

 

A személyiséged most olyan amilyen.

A rengeteg tapasztalat, élmény, fájdalom, tanulság, öröm, a sok sok minta, ember, aki körülvett és a te tudatosságod formálta ilyenné.

  • Nem bízol az emberekben?
  • Félsz idegen helyen aludni másokkal?
  • Képes vagy folyamatosan feszengeni adott helyzetekben, szüntelenül azon rágódva, vajon most elégedettek-e veled vagy valamit megint elszúrtál?

Ennek mind-mind oka van.

 

De az egy dolog, hogy milyenné formáltak ezek a külső-belső behatások.

Az meg egy másik, teljesen elégedett vagy-e ezzel így, vagy akarsz pár ponton változtatni.

Ezek a személyiségjegyek boldoggá tesznek így, vagy úgy érzed hátráltatnak abban, hogy felhőtlenül élvezd azokat az apró boldogság robbanásokat?

Segítenek majd eljutni a céljaid felé?

 

Mert ha nem, vannak dolgok, félelmek, szorongások, amiken tudsz változtatni.

Nem alapjaiban kell ledózerolnod azt, aki vagy, csak ezeken a kisebb, pici hülyeségeken tudsz korrigálni, amikről érzed, hogy nem illenek a teljes képbe.

Nem kell irigyelned másokat, akiknek őrülten ellentétes a lényük a tiéddel, attól mert meg mernek tenni dolgokat, amikről te álmodni sem engeded magad.

De elleshetsz tőlük néhány szokást, hozzáállásbeli, gondolkodásbeli különbséget, amiket sok-sok munkával, kitartással és türelemmel te is be tudsz építeni a mindennapjaidba.

 

Amikor találkozol valakivel, aki úgy cakkumpakk rendben van, te már csak a ragyogást látod, ami árad minden porcikájából, a küzdelmet nem, amit megélt ehhez.

Vagy maradsz ott is, ahol most vagy.

Ez csak rajtad múlik.

De ha eltelik az az 1 év, és te ugyanott állsz, ugyanazzal a kihívással nézve farkasszemet, ki fog derülni jól döntöttél-e.

 

És okolhatod magát a kihívást, amiért újra visszajött, a helyzetet, ami újra itt van, mert mi az istenért nem szűnik meg.

Vagy felteheted magadnak a kérdést, hogy miért okoz ez neked ekkora problémát és miért nem foglalkozol vele, hogy megoldd.

Az idei évnek már a fele eltelt.

Szóval?

Hogy állsz eddig? 😏

 

Legnagyobb rajongód,

Kata