Oké, szóval megvannak azok a „felnőtt”, sikeres emberek, akiknek tökéletesen egyben van az életük, és úristen, bárcsak olyan összeszedett, kiegyensúlyozott és sikeres lehetnél, mint ők?

Amikor éled a mindennapjaidat a szokott módon, és a barátaid is ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint te, fel sem tűnik, mennyit tudsz szerencsétlenkedni.

Aztán találkozol velük.

Nem érted, nekik, hogy megy.

Örülsz, ha fürdtél, netalántán hajat mostál reggel (!!), nem lyukas rajtad semmi, és a szemedet is úgy ahogy nyitva tudod tartani a reggeli kávé után.

 

Amikor az emberek megbámulnak az utcán, próbálod elrejteni a merő pánikot a tekintetedből, miszerint biztos azért néznek, mert valamit nagyon elrontottál a fejeden.

Titokban megnézed magad a telefonod kamerájában, de bsszus, ennyi idő alatt, ilyen fényviszonyoknál nem látszik semmi!

Akkor miért néznek ennyire?

 

 

Aztán el kell jutnod egy megbeszélésre a világ végén, kétszer eltévedsz, mert azon gondolkozol közben, mi mindent kellene még megcsinálnod aznap.

Egy random ember eligazít, egy másik meg beszól neked valamit, miközben az árnyékban állva szurkolsz a busznak, hogy ne késsen.

Telefonálás közben megtudod, hogy amúgy a fél várost lezárták valami bomba miatt, de csak vállat vonsz.

Ha nem halunk bele a robbanásba, neked oda kell érned időre, úgyhogy szurkolsz tovább a busznak, hogy siessen már.

 

Egy néni amerikai foci stílusban átvetődik előtted, nehogy előtte szállj fel.

Kézen fogva húzza a barátnőjét maga után, aki elnézést kérően mosolyog rád.

A találkozó helyszínére átvágsz egy mezőn magassarkúban, közben nevetgélsz magadon, hogy majdnem szoknyában jöttél, csak a ruhadarab, ami mindenki máson elegánsan és konzervatívan áll, rajtad túlságosan mély benyomást keltene, úgyhogy inkább otthon hagytad egy másfajta találkozóra félretéve, amire valószínűleg sosem kerül sor, mert nincs szociális életed.

 

Megkérdezik kedvesen, mit csinálsz szabadidődben, te meg nem érted a kérdést.

Ezt valamiért viccesnek találják.

Aztán megkérdezik, hova mész nyaralni.

Ezt a kérdést sem érted.

1 hétig üljek fürdőruhában semmit sem csinálva?

Az hol buli?

Ezt furcsának találják, de nem mondanak rá semmit.

 

Hazafelé csak arra tudsz gondolni, mit egyél, mert fizikailag érzed, ahogy lyukad ki a gyomrod.

Egy lány az edzés után elmeséli, hogy ő amúgy 2 éve nem eszik cukrot, és valami zöldségből süt pizzát.

Ez eszedbe jut, miközben épp éhen halsz a buszon.

Természetesen a rossz buszon.

Leszállsz, átszállsz a következőre.

 

Szerzel valami elítélendően finom reggeli-ebédet, és elégedetten magadba gyömöszölöd.

Dolgozol pár órát még, próbálod nem észrevenni, hogy a lakás úgy néz ki, mintha tényleg felrobbant volna az a bomba, aztán elmész edzeni.

Ott valami felfoghatatlan folyamaton mész keresztül, aminek a végére lecsöndesedsz.

Megnyugszol.

A gondolataid letisztulnak, és azon nevetsz hazafelé, hogy ez jobb, mint egy tudatmódosító szekta.

Otthon rendbe teszed a dolgaidat, újra rendszerben látod az életed, minden a helyére kerül és pár órára lefekvés előtt te is olyan összeszedett felnőtt leszel.

 

Aztán másnap felkelsz és kezdődik minden elölről…

 

Tudod, ma 10:00-től és 19:00-től is várlak a John Reedben!

Szerencsétlenkedjünk együtt 

 

Legnagyobb rajongód,

a város épp ki tudja, melyik pontján eltévedt Kata