Üzleti, önfejlesztési képzéseken rengeteg olyan emberrel találkozol, akik pontosan úgy néznek ki, mint ahogyan a sikeres üzletember képe a fejedben.

Tudod, öltöny, fényes cipő, drága karóra és amikor leülsz velük beszélgetni, mintha egy gombot benyomtál volna rajtuk, megállás nélkül sorolni kezdik a hatalmas terveiket és eddigi szuper sikereiket.

Csak mondják, mondják és ha először találkozol egy ilyen emberrel, könnyedén beszippant a világ, amit felépít saját maga köré.

Elkezded csodálni, hogy azta, te sosem leszel ilyen nagyszerű, mint ő és úristen, pont téged akar megtisztelni vele, hogy üzletet akar veled kötni.

 

De ha már picit is tapasztalt vagy ilyen téren, meglehetősen gyorsan elkezdesz átlátni az embereken – és itt az “átlátni” nem feltétlenül egy negatív szó.

Felismered az öltönyösök között azt, aki azért sorolja végeláthatatlanul az eredményeit, mert elismerésre vágyik tőled vagy hát… lényegében bárkitől.

Folyamatos bizonyítási kényszer az egész élete, ami mögött gyakran tényleges sikerek vannak és gyakran csak egy üres lufi.

 

Aztán bejön az ajtón egy férfi papucsban, térdig érő nadrágban, sima pólóban lebarnulva, lazán, könnyedén, mintha problémája nem lenne a világon és jókedvűen leül az öltönyösök közé.

Nem szól semmit, mégis sugárzik belőle ez a megmagyarázhatatlanul pozitív energia, amikor azt érzed, hogy oké, ez az ember úgy rendben van magával, az életével, az egész univerzummal.

Egy kész egész.

Aztán később kiderül, hogy többet tett le az asztalra, mint a jelenvélők 95%-a, hanem 100 és mérföldekkel sikeresebb, mint ők az élete minden területén.

 

 

Hát így ismertem meg a Fitness Company – International School for Fitness and Recreation tulajdonosát, Pati Nagy Attilát.

Tegnap pedig az a megtiszteltetés ért, hogy beszélgettünk úgy 2,5 órát egy kávézóban. 

Gondoltam, majd ha leül a beszélgetés odamegyek a pulthoz egy espressoért, hát nem mentem oda.

Hazafelé pedig egy rossz villamosra szálltam fel, annyira nem találtam a helyemet a valóságban.

Utána még órákon át csak dünnyögtem magamban, hogy feldolgozzam azt a rengeteg ötletet, benyomást, új célt, amit kiváltott belőlem a beszélgetés és a helyére tegyem őket, a maguk kis polcára az elmémben, vagy éppen szabadjára engedjem azt, amelyiket kell, hogy menjen és leverjen néhány régi elemet a polcon, és átalakítson másokat.

 

Annyira tisztán érzem, amikor rálépek egy új útra, hogy az univerzum sorban küldi felém a tanítókat, hogy az félelmetes.

Mindig pontosan azzal találkozok, akivel akkor kell.

Imádom ezt az érzést.

Ezeket az új felismeréseket.

Azt, hogy ilyen emberek egyáltalán léteznek, méghozzá itt a környezetünkben, nem a világ másik felén.

 

Imádattal élik az életüket, kiélvezik minden egyes rezdülését, miközben azon vannak napi szinten, hogy másoknak segítsenek tisztelettel, alázattal, boldogan.

Ösztönösen érzed, mennyire különböznek ők a tömegtől, de csak valamennyi tapasztalat után ismered fel ennek a másságnak a mélységeit és erejét.

 

Kezdetben elbűvölnek a fantáziavilágot építők is, akik az egekig magasztalják, hogy majd a következő valami, mekkora durranás lesz, vagy akik egyenesen elvárják, hogy csodált őket az éves forgalmukért.

Aztán felfedezed a tekintetük mögött megbújó szomorú csillogást, azt a régi, gyerekkorból hozott kisebbségi érzést, azt az elképesztő szeretethiányt és meglátod a valódi lényt a felépített mögött.

Örülsz a sikerének, még meg is öleled, pedig utálsz idegeneket megölelni, mert érzed, mekkora szüksége van rá.

 

Aztán belenézel a másik szemébe, aki papucsba jön el a hazai legnagyobb marketingesek találkozójára és egy még fényesebb valakit látsz, aki csak mosolyog rád békésen.

Keresd az ilyen embereket, mert ott vannak körülötted is és próbálj meg minél többet tanulni tőlük, mert felbecsülhetetlen a tudásuk.

És mert egyszerűen csak jó körülöttük lenni.

 

 Ők azok, akik nem hónapokig tervezgetik, hogy egyszer majd valamikor lenéznek az edzőterembe, hanem csak úgy hobbiból lefutnak egy félmaratont, mert pont volt egy szabad napjuk.

 Ők azok, akik nem postolnak róla, hogy megint mennyit meditáltak, hanem valóban megélik a saját spiritualitásukat és merítenek belőle nap mint nap.

 Ők azok, akik nem akarják mindenáron bebizonyítani neked, mennyire csodálatosak, hanem a puszta létezésükkel mutatnak példát.

 

És adj hálát érte, ha találkozol egy hasonló valakivel, mert már megérte felkelned aznap. 

Gyönyörű napot neked!

Legnagyobb rajongód,

Kata