A múltkor olvastam egy cikket egy olyan nőtől, akit intelligensnek tartok és sok mindenben osztom a véleményét, arról, hogy mekkora szégyen, hogy egyes nőknek az a teljes életcéljuk, hogy jól nézzenek ki.

És hogy bevették azt a média által ránk tukmált baromságot, hogy egyek vagyunk azzal, ahogy kinézünk, nem több annál, mint akit a tükörben látunk.

Valamint a szép testet minden hülye meg tudja csinálni, csak van, aki többet akar az élettől.

 

És a kontextus miatt értem, hogy miért írta ezt, tényleg.

Ám a luxusfeleségekből kiindulva vont le általános következtetést minden nőre.

 

 

 

Elgondoltam ezen, nyilván azért is, mert napi szinten kommunikálok erre az oldalra, de azért is, mert egész életemben küzdöttem önértékelési problémákkal – ahogy minden egyes ember, akivel valaha találkoztam – és edzettem is emellett, mióta az eszemet tudom.

Nem az a fő életcélom, hogy jól nézzek ki.

De szomorú, hogy ez az általam nagyra tartott nő, egy ilyen intelligens ember még mindig úgy gondolja, hogy az edzés a külsőségekről szól.

Ez az egyik.

 

A másik: Miért kellene elidegenítenem magam a saját testemtől?

Mi rossz van benne?

Miért ne lehetnék az, akit a tükörben látok?

 

Már írtam a múltkor erről a 2 ellentétes pólusról, amiben a trendhullámok jöttek, emlékszel?

És itt van a nők küzdelme is azért, hogy egyenrangúnak lássanak minket.

 

Persze, itt is felfedezhető a tökéletes test mindenáron, ahogy a másik véglet, amit ebben a cikkben tapasztaltam, amikor teljesen külön szednek téged a testedtől, és azt mondják, te több vagy ennél.

Az első végletre nem is reagálnék, mert szerintem mind egyetértünk vele, hogy a pénzen és az emberi butaságon kívül nem igen hajtja és pumpálja más.

 

De a másik…

 

Persze, hogy több vagy egy testnél!

Ha nem egy agyhalott vagy kómában.

De miért kell ennyire külön szedni minket?

Miért nem lehetek harmóniában a lelkemmel és a testemmel egyszerre?

Miért gondolja ez a szélsőség, hogy az egészségem nem fontos?

Miért gondolja, hogy baj, ha jól érzem magam a bőrömben és teszek érte aktívan, hogy így legyen?

 

Esküszöm, ilyen testutálatot a kereszténység óta nem tapasztaltam… (Elnézést, biztos más vallás is nagyon gyűlöli az emberi testet, csak a kereszténységgel találkozom a leggyakrabban.)

Őszintén nem értem, miért kellene választani aközött, hogy valaki a „külsejét polírozza” és aközött, ha a „szellemedet polírozod”.

 

Oké, hogy könnyű a sztereotípiákon lovagolni.

Könnyű azt mondani, hogy aki rendszeresen edz, az nyilván szellemileg zombi, mert nem létezik, hogy van ideje este még könyvet olvasni.

Csak szerencsére nem igaz.

 

A legnagyobb, legsikeresebb üzletembereknek, akiket követek, olyan elképesztően tudatos és precíz edzéstervüket és étrendet követnek, hogy az elképesztő.

Miért?

Mert tudja, hogy ha fizikailag nincs a toppon, szellemileg sem fogja bírni a terhelést.

 

– Nem tud színpadon előadni több tízezer ember előtt napokon keresztül évente többször

– Nem tud annyi podcastot felmondani, olyan energiával és átéléssel

– Nem képes annyit dolgozni, ötletelni, új ötleteket megvalósítani

 

Rendben, itthon le vagyunk maradva úgy 50-60 évvel nyugathoz képest mentalitásban és tudatosság szintjén, de ne keverjük már össze ennyire a dolgokat.

Miért kell minden téma mögé ennyi érzelmet vinni?

 

Teljesen logikus, hogy ha valaki boldog, sikeres, egészséges és kiegyensúlyozott életre vágyik, ahhoz szükség van a rendszeres edzésre és a tudatos táplálkozásra.

Ebben, mi a külsőséges?

Miért ne lenne fontos a tested karbantartása majdhogynem ugyanannyira, mint az elmédé?

 

Egyértelmű, hogy az esszenciánkat nem az adja, mennyire duzzad a bicepszünk!

De az egész lényünk egy holisztikus rendszer, aminek igen, a tested is a része és az elméd funkcionálásához igenis szükséged van bizonyos fizikai feltételekre!

Így lettünk kitalálva és persze, jön majd a szingularitás pár évtized múlva, de addig amíg az elmédet nem töltöd fel egy kollektív felhőbe, sajnos/nem sajnos, foglalkoznod kell a tested egészségével és igényeivel is.

 

Úgyhogy, ha valaki el mer téged ítélni azért, mert elmész edzeni az egész napos munka után és igenis fontosnak tartod, mit eszel, aztán meg valamiért simán lekörözöd a marketinges meetingen ötleteléskor…

Ne érdekeljen!

Engedd el, hadd legyen idióta a saját energiájából, ne lopja a tiédet.

 

Ja, és emellé még sugárzol is a boldogságtól és kvajól nézel ki, ahogy besétálsz valahova magabiztosan?

Igen.

 

Azért, mert x kiló vagy?

Nem.

 

Azért, mert összhangban vagy magaddal, tudod kivé akarsz válni és mindennap teszel is érte, hogy így legyen.

Úgyhogy gyerünk, Harcosok!

 

 

Legnagyobb rajongód,

Kata