Van ez az ősi mondás: Boldogok a lelki szegények.

És a francba is, van benne valami.

Gyakran beszélgetek sikeres vállalkozókkal és már nem egytől hallottam, hogy: “Ha tudtam volna az elején ez, mivel jár, valószínűleg nem vágok bele.”

Itt most nem arra gondol, hogy nem örül a sikereinek és nem szereti az életét, hanem ha a kezdetekkor tisztában van a rengeteg szenvedéssel, kudarccal, brutális munkatempóval, rizikóval, lehet, hogy anno egyszerűen nem mert volna belevágni az útba.

Ha nem tudod, mi van előtted, attól még lehetsz őrülten elszánt és csak csukott szemmel lelépsz a szikláról.

De ha pontosan látod, akkor mi van?

Ahogy tapasztaltabbak leszünk, úgy vállaljuk a kockázatokat egyre megfontoltabban, óvatosabban és gyakrabban mondunk nemet is.

 

 

És ez eddig így jól is hangzik, logikusan, de mi van az életed többi részével?

Mi van azokkal az x napokkal, amikor a semmi miatt is felemészt a szorongás?

Mert mielőtt bemész arra a meetingre, felkészülsz, látod magad előtt az összes lehetséges kimenetelt és mint egy jó stratéga, felkészülsz a legtöbb ilyen opcióra, de legfőképp a legrosszabb eshetőségre.

És mindenhol így mérlegelsz.

Te csak szeretsz két lépéssel az események előtt járni.

Nincs ebben semmi nagy dolog.

Mindig felkészülsz lehetőleg “mindenre”.

De főleg a katasztrófára.

Mert az bármikor bekövetkezhet.

Miért is ne?

 

Lehet, hogy béna leszel azon a meetingen és kirúgnak.

Akkor mit csinálsz?

Van B terved?

És C, ha a B befuccsol?

Na és mi lesz, ha…?

 

Én állandóan ezt csinálom.

Ehhez még hozzájön ez a hülye rejtett félelmem attól, hogy az a valaki, aki épp aznap nem nézett rám olyan szépen, biztos haragszik rám valamiért, amiről fogalmam sincs, hogy mi és kész is a tökéletes koktél.

Keverve, nem felrázva.

Fogyassza, ha 1000%-osan boldogtalan akar lenni.

Köszönjük.

 

Nem lehet így élni.

Mert beleőrülsz a folyamatos tervgyártásba, az állandó készültségbe és mivel mindig a legszörnyűbb kimenetelt keresed, az elméd maximálisan erre van rápörögve, csak ezt látja, mindenhol, minden helyzetben.

Ha nem következik be?

(Mert az esetek 99.9999%-ában nem következik be.)

Akkor oké, huh, ezt az egyet megúsztad.

De máris jön a következő!

 

Ezért gondoltam azt régebben, hogy az optimista emberek egész egyszerűen csak hülyék.

Most nem?

Nem látják, mennyi másik opció lehet?

Hát nem értik, mi forog kockán percről percre és mennyi minden mehet tönkre egyetlen szempillantás alatt?

És az afrikai gyerekek amúgy is éheznek, minek örülnek ezek ennyire?

 

De tudod mit?

Néha tudatosan kell leszrani a dolgokat.

Ez a mai nagy bölcsességem a számodra – és most elgondolkozol rajta, mégis miért olvasol egy 24 éves szerencsétlent a telefonodon, ahelyett, hogy valami hasznossal töltenéd az idődet…

 

Lehetsz te bármilyen rohadt intelligens és felkészülhetsz minden ember minden negatív rezdülésére, attól még nem leszel boldog.

Dőlj egy kicsivel hátrébb abban a fotelben és rájössz, hogy ha nem úgy ülsz egész nap, mint aki karót nyelt, egészen kényelmes is tud lenni.

 

Jönni fog a szarvihar?

Jönni hát.

De jön az magától is, nem kell sürgetned.

És pont jó lesz, ha akkor oldod meg, ha lesz, mit megoldani.

És most nem befektetésekről és hosszútávú dolgokról beszélek, hanem ezekről a mindennapi baromságokról, amik annyira lefárasztanak, hogy az elképesztő.

 

Szóval az a kollégád most azért mosolygott rád 2 másodperccel tovább, mint szokott, mert amikor megdicsérted a pólóját, azt biztos félreértette, és most azt hiszi, flörtölsz vele.

Biztos ezért említi meg a barátnőjét a következő mondatban.

Pedig rajta is múlik, hogy előléptetnek-e.

Úristen!

Nem kellett volna megdicsérned!

Hogy tehettél ilyet.

Most mindennek vége.

 

Ezekre gondolok.

Úgyhogy ma próbáld ki legalább pár órára azt, hogy beveszed a leszarom pirulát, és ahelyett, hogy ilyesmin stresszelnél, élvezd a nyári levegő illatát.

Fog ma esni?

Érzed azt az isteni illatot?

Nyári zápor…

Nincs is ennél szebb…

 

Legnagyobb rajongód,

Kata