Amikor az életed egyik területe méretes csapást szenved, hirtelen rhadtul nem érdekel az összes többin elért sikert.

 Nem érdekel, hogy interjút akarnak készíteni veled és megdicsértek a válaszaid miatt

 Nem érdekel, hogy elégedettek veled az emberek, akikkel a munkád során találkozol

 Nem érdekel, hogy végre bele mertél vágni egy rég rettegett projektbe

 

Konkrétan éhezel, mert az utcára nincs kedved kimenni, hogy kaját szerezz.

És ha mégis kilépsz az ajtón, mert muszáj, titkon azon gondolkozol, vajon ma elüt-e egy kocsi útközben, mert kvára sajnálod magad és ha elütnek, hátha mások is sajnálnak majd.

De nem.

Nem üt el senki.

 

 

Viszont telefonálnak, küldenek emailt, üzenetet és az óra sem áll le, az emberek sem fagynak le mozdulatuk közben, vagy egyeznek meg benne, hogy oké, most megállítjuk az életet, mert te épp szrul vagy.

Elvárják, hogy ugyanúgy teljesíts, mint eddig, sőt még mosolyogj is rájuk, ha összefuttok a zöldségesnél.

Elképesztő udvariatlanság.

Te mosolyogj?

Dolgozz?

Fürödj le reggel és moss fogat?

Nézz ki, mint egy ember és viselkedj is úgy?

 

Olyan érzés, mintha hirtelen elvárnák tőled, hogy mindennemű előzetes múlt nélkül, most azonnal nyerj egy olimpiai aranyat valami ismeretlen sportban.

Lehetetlen.

Az egész teljességgel lehetetlen.

De közben ott vannak a határidők, közben egy barátod találkozni akar veled, mégsem akarsz éhen halni, és a holdfogyatkozás is ma lesz, meg edzeni is el kéne menni…

 

Leteszed a könyvet, aminek a világába eddig menekültél és megcsinálod az első feladatot.

Csak az elsőt a hosszú listából.

Aztán eszel valamit.

És jön a második feladat.

 

Találkozol valakivel és eljátszod, hogy épp nem egy feléd száguldó kocsin töprengsz.

Este viszont nem mész el az edzőterembe, inkább otthon edzel, ami emberfelettien hatalmas teljesítmény.

Kimerülten, izzadtan, a földön fekve elsírod magad, de már nem érdekel többé az a kocsi.

Összeírod a holnapi feladataidat és alvás helyett visszamenekülsz a könyvbe.

 

És tudod mit?

Egy kicseszett hős vagy.

Semmi baj, ha nem megy minden elsőre.

Nem gond, ha ma csak ezt meg ezt csináltad meg.

A lényeg, hogy megcsináltad a magad keretei között.

 

Nem állított meg a céltalanság érzése, a tökéletes önutálat, mész tovább és mindenki bekaphatja.

Van még itt pár napod, heted, éved, és ennyi volt.

Úgyhogy másnap is felkelsz és már a fogadat is megmosod, kettővel több feladatot pipálsz ki, mint előző nap, és pár órát alszol is.

 

Haladsz.

Mész előre és csak ez számít.

Mélyhullámok mindig vannak és lesznek is, erre nyugodtan számíts, mindegy mennyire jól mennek épp a dolgaid.

De attól húzd fel azt az edzőcipőt, mert segíteni fog, hidd el! 💪

 

Legnagyobb rajongód,
Kata