Mielőtt elkezded meghódítani a saját világodat, az óriássá formált szörnyetegeid legyőzhetetlennek tűnnek.

Őrülten nagyok és rájuk sem mersz nézni: Ha már csak érzékelhető közelségedbe lappanganak, vagy csak perifériásan elkapsz egy tovatűnő foszlányt, rögvest elfordulsz és menekülsz is.

Úgy érzed, senkinek sincsenek ilyen hatalmas ellenségei, akik meggátolják a legváratlanabb pillanatokban.

 

Aztán valamilyen elképesztő erő folytán sikerül legyőznöd az elsőt.

Nem hagyod soha teljesen magad mögött, de már képes vagy kezelni, pórázra kötötted és egészen barátságos méretűre zsugorodott.

Büszke lehetsz magadra, mert van, aki sosem jut el idáig.

Még csak meg sem próbálja uralni az elméjét, nem hogy felülkerekedjen rajta!

Te meg már házikedvenceddé tettél egy pengeéles fogú, méteres rémet!

 

 

Mész tovább, egyenes háttal, elégedetten, aztán egy sötét sikátorba keveredve meglep egy újabb.

És egy újabb.

Körülvesznek, bekerítenek és közösen vicsorognak rád, miközben te természetesen egy elképesztően fontos eseményre készülsz, vagy éppen már ott is vagy.

Rajtad az emberek szeme, teljesítened kell, de te csak sikátorbéli monstrumokat látod.

Elkezd rólad folyni a jeges veríték, a pulzusod felszalad az egekbe, remegni kezd minden porcikád, a gyomrod begörcsöl és megjelennek a tekinteted előtt a fekete pöttyöcskék, jelezvén, hogy hamarosan lámpaoltás.

 

A szörnyeknek néha van neve, mint a félelem a vizsga helyzetekben – ugye érettségiző barátom? – vagy a félelem a kudarctól, a félelem a szerepléstől, a félelem attól, hogy nem fognak szeretni.

Néha meg csak egy szorító érzés a torkodban.

De aztán eszedbe jut, hogy már legyőztél egyet.

Nem lehetetlen.

 

Emlékszel a módszerre, arra, hogy sok idő volt, sok munka, de a végén maximálisan megérte.

Úgyhogy szépen beleveted magad és levadászod a következőt.

Vannak kisebb félelmek, amiken hónapok alatt átküzdöd magad.

Vannak nagyobbak, amik évekbe telnek.

És olyanok is, amiken egész életeden át dolgozol.

 

De már attól, hogy foglalkozol a vadászattal, attól, hogy akár felkeresel egy szakértői segítséget, attól, hogy nem fordítasz nekik hátat és bújsz el a sarokban, mint sokan mások, már egy igazi Harcos vagy!

Rohadt nehéz munka!

Az egyik legnehezebb, amiben részed lesz.

De ha az első után úgy érzed, megérte, akkor a második után még inkább azt érzed majd.

 

Könnyebb lesz-e idővel?

Egyrészről nem, mert mindegyik máshogy tűnik lehetetlennek elsőre.

Másrészről igen, mert tudod, hogy hiába tűnik annak, nem az.

 

Rutint szerzel ebben is.

Elkezdesz bízni magadban.

És mész tovább a jutalomfalatokkal és szelídíted meg őket szépen sorban.

Képes vagy rá.

Az elsőre is képes voltál.

A második is menni fog!

És a századik is.

Idővel.

 

Úgyhogy hajrá Harcosok!

Türelmet és kitartást mára is!

 

Legnagyobb rajongód,

Kata