El kell neked mesélnem a tegnapi edzésem történetét, mert nem mindennap esik meg velem ilyesmi…

Szóóóval a keddi postomból talán tudod, hogy picit betett nekem a hétfői 2×1 órás intervall jellegű full body edzés, hát ez szerdára csak romlott:

 

✔️  Magas hőemelkedés

✔️  Fejfájás

✔️  Hasfájás

✔️  Hányinger

✔️  Szédülés

✔️  Plusz ugye az izomláz, de az már elenyésző volt a többihez képest

 

Hát így készültem beneocitránozva a legkeményebb edzésemre a héten.

 

 

Aztán!

Aztán 1,5 órával az edzés előtt kimásztam az ágyból, vettem egy forró zuhanyt és benyomtam a szokásos motiváló videóimat.

„Menni fog, Kata! Nem fogsz hányni edzésen! Sőt! Sőt!! Mindenki élvezni fogja! Ez lesz az eddigi legjobb, amit tartottál!”

 

És csak mondogattam a szokásos önmotiváló hülyeségeimet, amik hülyeségek, de mindig hatnak 

„Olyan jó energiát viszel majd az edzésre, hogy mindenki érezni fogja és azzal megy haza!”

Aztán felöltöztem, és nekirontottam az eső utáni sötét városnak.

„Szuper jó lesz! Majd meglátod! Gyerünk, gyerünk, gyerünk!”

 

Ment az óra zenéje a fülemben, és olyan komolyan néztem magam elé a 3as metrón, hogy egy férfi rám nézett és inkább arrébb állt.

„Egy harcos vagy, aki bármire képes! Igenis meg tudod csinálni!”

Begyömöszöltem magam a metrópótló buszra.

„A következő 1 órában kihozod magadból a maximumot, de főleg kihozod a maximumot azokból, akik az edzésen lesznek!”

 

Az öltözőben már megnyugodtam egy kicsit, mert találkoztam Zsanettel, akit imádok és aki mindig olyan üzeneteket ír nekem, amiktől napokig könnyes szemmel mosolygok.

Aztán megérkezett pár szolnoki srác is, aztán egyre több lett az ismerős arc és maximálisan lekerült a fókuszom magamról.

Bementem a terembe, rádugtam a telefont az elképesztően csúcstechnikás hangrendszerre, feltettem a mikrofont és bamm.

 

Elkezdődött.

Ott állt előttem 20 ember (eddig nem is tudtam, hogy ennyien beférnek a terembe), elkiáltottam, hogy jogging és elindult életem eddigi legjobban élvezett órája!

Imádtam minden percét!

Elképesztően teljesített mindenki!

Az egyik lány, aki kábé szemben állt velem, láttam, hogy a lelkét is kidolgozza a barátnőjével.

Egy nehéz gyakorlatnál letette a lábát, pihent picit, aztán elmentem mellette és már csinálta is tovább. 

 

Azóta sem estem vissza!

(Bár ma sportmasszőrhöz megyek és kissé félek tőle, hogy fájni fog  )

Az edzés, a szuper emberek, a zene teljesen rendbe hozták a testemet és a lelkemet is!

Hát ennyit ér az önszuggesztió.

És igen, ha edző vagy muszáj elmenned akkor is, ha nem vagy csúcsformában.

De neked nincs ennyire könnyű dolgod!

Neked mindennemű kötelezettség nélkül kell ilyen és ehhez hasonló csodát produkálnod saját magadnál!

Pont Zsanett mesélte, hogy volt, amikor este 8-9 után ért haza munkából és legszívesebben ment volna aludni, vagy pihent volna, de nem!

Összeszedte az utolsó maradék erejét is és megcsinálta az edzést!

És cserébe, olyan energikus lett, hogy még a munkahelyén a főnöke is megjegyezte 

 

Ennyi.

Kitartónak kell lenni és hidd el, hogy meglesz az eredménye!

Csak csinálni kell: Rendszeres edzés és helyes étkezés.

Meg az a rengeteg belső, mentális erő, ami mögötte van 

 

Ó, és kaptam utána egy üzenetet az egyik sráctól – köszönöm neked Dió itt is  – aki azt írta, jönnek legközelebb is és hogy feldobta az edzés 

Már megérte végigcsinálni!