Szombat reggel álmosan ülök itt a teraszon rózsaszín bögrében lötyögtetve a mézes kávémat és azon gondolkodok, milyen gyorsan meg tud változni az élet.

Csinálod a sok feladatodat egyesével, pipálgatod ki őket, megbeszélésekre jársz, elmész edzeni, bevásárolsz, megfőzöl, aztán hirtelen érkezik egy telefonhívás, vagy belebotlasz valakibe egy szórakozóhelyen, és minden megváltozik.

Ránt magával a hullámvasút és hirtelen azt sem tudod, hogy örömödben vagy félelmedben sikíts a tetején égnek emelt kézzel.

Jó az, hogy ennyire gyorsan történik mindez?

Vagy próbáld meg lelassítani?

De mi van, ha akkor megtörik a varázs?

Miért kapod ezt a rengeteg jelet, hogy ennek így kell történnie?

 

A férfi megkérdezi, hogy költözz hozzá a Balaton mellé, erre Veszprémben pont meghirdetnek egy állást a cégednél?

Elmész az interjúra és azonnal felvesznek, miközben hónapok óta munkahelyet akartál váltani?

Hogy is van ez?

Esküdni mernél rá, hogy valaki odafent most direkt rád figyel és kifejezetten neked fonja a halandók életének szövetét.

De ha így van, nem tartozol neki annyival, hogy hátradőlj és élvezd, ahogy száguld alattad a hullámvasút?

Annyi tragédia történt mostanában, nem érdemled meg életed szerelmét?

Akkor is, ha cserébe másik városba kell költöznöd, máshol kell dolgoznod és az utolsó kis kacatig bezárólag fel kell forgatod az életedet?

Bár az is igaz, hogy annak sem könnyű, aki lassan, tudatosan, tégláról téglára építi fel az új életét.

Megtervezni mit hogyan akarsz pontosan, majd elindulni annak az irányába és koppanni újra és újra, amíg meg nem találod a helyedet.

Nem, az sem könnyű.

 

A változás sosem könnyű, de ígyis úgyis megtörténik, úgyhogy vagy küzdesz ellene és a frissen lakkozott körmöd hegyével kaparod a jelent, hogy a status quo megmaradjon, vagy elengeded magad és az áramlat részévé válsz.

Engedsz a sodrásnak valamelyest és az így nyert energiát arra fordítod, hogy felfedezd az újonnan születő csodákat.

Abban pedig 1000%-ig biztos lehetsz, hogy bárhová is vetődsz, mi, a barátaid végig itt leszünk melletted.

Stabilan, megrendíthetetlenül, hogy örüljünk az örömödnek és hogy ha kiderül, hogy életed szerelme mégsem életed szerelme, kollektívan örök bosszút esküdjünk ellene a nevedben.

Mert a család erre való.

 

 

Legnagyobb rajongód,

Kata