Nálad is előfordult már, hogy az életed valamelyik területén – munka és/vagy edzés (többet nem tudok felsorolni, mert nem ismerek többet    ) – elképesztő módon teljesítettél, beletoltad minden energiádat hónapokon keresztül, és utána egy kis nyugis időszakra vágysz?

Pár hét, amikor nem teljes hőfokon pörögsz, és csak a mindennapi feladatokat csinálod meg, nem azon stresszelsz minden ébren töltött pillanatodban, hogy váltsd meg a világot?

Ezzel nincs is semmi baj, de.

 

Ha nem vagy elég fegyelmezett, a pár hétből, iszonyat könnyen lesz pár hónap, és egy nap arra kelsz, nem érted, miért vagy ilyen szomorú.

Edzésnél már 2 hét kihagyás után, látványosan romlik a teljesítményed.

Persze, itt még nagyon gyorsan be lehet hozni, de gondolj bele, hogy mindössze ennyi kell hozzá, hogy már észrevehetően rombold azt az eredményt, amit fél év volt, mire kőkeményen felépítettél.

 

Mert a 2 hét teljesen jó.

Csak általában a 2 hét nem 2 hét.

Ha már csináltál ilyet, és nem vagy robot, ezt a jelenséget talán már te is megtapasztaltad.

Felborul a napi rutin, kiesel a megszokásból, ami egyrészről frissítő, másrészről hatalmas mentális erő kell ahhoz, hogy visszatérj következő hétfőn.

 

 

És miért leszel utána szomorú?

Mert eddig folyamatosan, hétről hétre új rekordokat döntöttél le, új sikereket értél el, megállíthatatlanul fejlődtél, ez az egy-egy siker szinte felrobbant benned, olyan szintű leírhatatlanul gyönyörű eufóriát hozott.

És most?

Most megálltál.

Most elvagy, oké, de nincs új szint, nincs új siker, nincs új örömbomba, amiért eddig éltél-haltál – szó szerint.

 

Kipihented magadat az első héten, élményeket gyűjtöttél a másodikon, de aztán mi történt?

Eltűnt a feszített tempó, belassultál, amire egy szintig szükséged volt, de most már hiába nincs, elvesztetted a miértedet a visszatérésre.

Már nem hajt olyan erővel az a tűz, már nem pattansz fel minden reggel dobogó szívvel az ágyból és indulsz neki vigyorogva énekelve a kedvenc dalodat.

Mert az kényelmetlen.

 

✔️Hogy feláldozd érte azt a plusz 2 óra alvást reggel?

Áh!

✔️Hogy inkább elmenj este még edzeni, mikor a többiek beülnek egy sörre?

Áh!

 

Igen.

Rohadt nehéz visszatérni.

Hiszen most látod csak igazán, milyen őrült tempóban dolgoztál, haladtál eddig, és egy épeszű ember nem csinál ilyet.

Csak azt felejted el, hogy az épeszű emberek nem igazán jutnak egyről a háromra pár nap alatt, nincsenek ilyen hatalmas céljaik, és nem szerelmesek ennyire abba, amit csinálnak.

 

Te megszállott vagy.

Megállíthatatlan.

És most, hogy feltöltődtél, itt az ideje, hogy újra beletedd a teljes kapacitásodat a harcba.

Ha letelt az az előre kitűzött 2 hét, vagy lehet már 4 is, ne várj tovább.

Megtehetnéd, persze, nyáron mindenki lazít, ilyenkor nem mennek edzeni az emberek.

Francokat nem!

 

Szerda este is 30-an voltunk a 7 órás edzésen, úgy hogy a terem befogadóképessége – eltaláltad – 30!

Nincs több kifogás.

Gyere, hétfőn 10:00től vagy 17:00től találkozunk a John Reedben, ha már letelt a 2 heted! 😉 😘

Az enyém már letelt, úgyhogy ezt most magamnak is írtam, azért lett ilyen szigorú 😜

 

Legnagyobb rajongód,
Kata