A levegő illata édesen friss, a madarak már a napsugarak előtt csicseregnek és téged is hamarabb kivet magából az ágy, mert a jóidő jöttével elvesztette azt az elképesztő vonzóerejét.

De te csak mész tovább az eddigi rutinoddal.

Csinálod ugyanazt, mint eddig, ugyanazokban az időpontokban és hirtelen úgy érzed, belefulladsz.

 

Ami pár napja még feltöltött, most már teher, amit pár hete még annyira vártál, ma már inkább lemondanád.

A nyomasztó rosszkedv elhatalmasodik rajtad és fogalmad sincs, miért nem tudsz jobban örülni az életednek.

Elmész edzeni újra és újra és megint.

De a robbanás elmúlik és csak a mély kimerültség, valamint a kezed rémisztő remegése marad.

 

Más kell.

Valami más, de mi?

 

Nekem tegnap villant be:

Az isteni puha fűben fekve egy virágzó fa mellett szeretném a csillagokat bámulni.

Ennyi.

 

 

 

Csak nézni akarom a gyönyörű sugárzó kis pontocskákat az égbolton órákon át, miközben az elmémet megtelíti a nyár illata, és az ujjaim a harmatos fűszálakat simogatják.

Úgyhogy ha hasonló cipőben jársz, mint én, a receptem a következő:

Mikor elfog a bezártság érzése a napi teendőid láttán, hunyd le a szemed és képzeld el, mit csinálnál most a legeslegszívesebben.

 

Hol lennél?

Kivel vagy kikkel?

És mitől éreznéd azt, hogy újra kapsz levegőt és a boldogság újra megtelíti minden porcikádat?

Írd meg kommentben!

 

Gyönyörű álmodozást és még csodálatosabb megvalósítást!

 

Legnagyobb rajongód,

Kata