Dominika valódi arca

2020. október
Megnézem a Youtube videót

Azt hiszem klisék és túlzások nélkül ki lehet jelenteni, hogy az ember életében kevés sorsfordítós, mindent megváltoztató nap van. De az biztos, hogy a tegnapi napom ilyen volt. Itt ülök feketére befogott lábfejjel, enyhén meghúzott csuklóval, álmosan, miközben a reggeli vajas kávém mellett próbálom átgondolni az egészet…

Szóval minden úgy kezdődött, hogy @leticia_marai, aki miatt eleve itt vagyok Dominikán, mondott egy program lehetőséget: Titkos vízesés, helyi csokoládé készítés és maracuya farm. Egy helyi barátja elvisz minket.

Oké, a balis élményeimből kiindulva, gondoltam, autózunk sokat, aztán sétálunk picit és ott lesz a vízesés.

A csokoládé és a farm személyében pedig valamilyen kiépített, turistás helyre számítottam légkondival, ajándékbolttal vagy valami. Aha… hát ebből… semmi sem így történt.

Leparkoltunk a sráccal – aki csak spanyolul beszélt – egy random pici utcában, kérdezte, hogy van-e vizünk, mondtam, hogy persze (volt 1,5 l víz 2 embernek egész napra…) és elindultunk a random utcán sétálva. Mondott egy számot, hogy hány percet fogunk sétálni, ami vagy 15 volt vagy 50. Megállapodtunk benne, hogy szerintünk tuti 15 perc és a földúton mit sem sejtve sétáltunk tovább.

Az első „nagy” akadály az volt, hogy egy bokáig érő tavacskán át kellett sétálni az egyik útról a másikra. Ezen a ponton ez még furcsának és autentikusan dominikainak tetszett. Aztán gyorsan eltelt az a 15 perc, miközben Ale az út mellett gyönyörűen burjánzó növényzetet mutogatta nekünk. Random fán nőtt az avokádó. Random bokor volt a menta. Random másik fán csokoládé nőtt. Amelyik érett volt, azt levette és megettük. Csak úgy.

Kb 1 órával később elérkeztünk egy házikóhoz, ahol nem hittem volna, hogy laknak és kívülről nagyon nem keltett hívogató érzést, de amint bementünk… egy jókedvű, szeretetteli otthonba léptünk be. Két idősebb férfi fogadott minket, az egyikük, aki kicsit tudott angolul, még át is vette a munkaruhája helyett a szép tisztát.

Lereszeltük a kakaót és elkezdtük főzni, készítettek elő kenyeret hozzá, elővették a kávét és közben nevetgéltünk, felvettük a hatalmas, éles machetet, ami itt a 10 éves gyerek oldalán is lóg, miközben lóval mennek kakakót szedni. Az introvertált énem még feszengeni is elfelejtett, miközben a 3 kiskutya elkezdett játszani a lábunk alatt és egy elegáns, előkelő macska a zöld szeme mindent tudásával ételt követelt alattvalóitól.

Hiába nem értettük a beszélgetés 95%-át, mégis értettünk valahogy majdnem mindent. A nevetés, a viccelődés átível a nyelveken és az ember rájön, hogy amikor az iskolában azt tanulta, hogy a kommunikációnk 70-80%-a metakommunikáció, akkor nem vicceltek! Vettünk baromi sok helyi kávét, megittuk a forrócsoki szerű valódi kakaót, hozzá a kenyeret és indultunk is tovább egy „meglepetés” helyre.

Sétáltunk picit, majd Ale és a bácsi, akit mérhetetlenült tisztelt és picit tudott angolul megállt egy szögesdrót kerítésnél. Amit elkezdtek leszedni…

Elindultunk befelé egy „kertbe”, ami lényegében vad növényzet volt a dzsungelben, de olyan masszív sűrűséggel, hogy lépni nem tudsz egyet sem semelyik irányba. Ale – aki amúgy egy baromi intelligens, tanult srác, baromi jó Youtube csatornával és hatalmas videókészítő, fotószerkesztő tudással – előkapta a machetet és az ünneplős ruhát viselő bácsi engedélyével elkezdte – szó szerint – vágni az utat.

Ha hatszáz vágás és csípés nem lett a lábamon 1 se. 😀 Átmásztunk még 2-3 drótkerítésen és nemhiszedel megérkeztünk egy barlanghoz!

A dzsumbuj végén volt egy ősi, érintetlen barlang!! Itt már kezdtem azt érezni, hogy egy másik univerzumban járok és még fogalmam sem volt, mi jön a következő állomásnál!!!

 

Szóval a barlangban a Taíno indiánok – a helyi őslakosok, akiket Kolumbusz Kristóf anno „hősiesen” kiírtott – tüzeket raktak és szertartásokat végeztek. Ma ebben a barlangban több száz, ha nem több ezer denevér lakott és most felháborodottan csapkodtak a fejünk fölött, mert felébresztettük őket flash lighttal, hogy lássunk valamit.

Életemben nem éreztem még olyat, mint a sötét több ezeréves barlangban állva azzal a félelmetes hanggal és irdatlan erővel körülvéve, amit ennyi állat okozni tud. Elképesztő volt. Ale anno kicsiként fedezte fel a barlangot és a vad növényzetből ítélve évek óta nem járhatott erre.

 Amikor kiléptünk a barlangból a fullasztó melegbe, hirtelen átgondoltam az egész kics.szett életemet…

Vettem jó nagy levegőket és hagytam, hogy az adrenalin átjárja minden porcikámat. Ja, és itt még fogalmam sem volt, hogy hova megyünk ezután…

Legnagyobb rajongód,

Kata

U.I.: Hamarosan jön a kirándulásról készített YT videó! Iratkozz fel a csatornára, nehogy lemaradj: https://youtube.com/c/KataKollár

Videó

Egy videóban elviszlek magammal kirándulni Dominikán Santo Domingoba és megnézzük együtt a Los Tres Ojost, ahol a Jurassic Parkot is forgatták!

A legújabb történeteim

Q&A: Harcosképző Prémium Kollagén Fehérje

Q&A: Harcosképző Prémium Kollagén Fehérje

Harcosok, végtelenül köszönöm nektek, hogy ilyen rövid idő alatt már majdnem 100-an kitöltöttétek a Kollagén Fehérjéről szóló űrlapot! Rengeteg kérdést kaptam tőletek, úgyhogy összegyűjtöttem őket és most meg is válaszolom nektek! ✅  1.) Pontosan mit fog tartalmazni a...

bővebben
Hála csalódottság helyett

Hála csalódottság helyett

1 hetem maradt a paradicsomban. És az elmúlt pár napban csak esett és zuhogott és szakadt szakadatlanul az eső. 🌧 Baromi szomorú voltam, mert még 3 egész napos programot terveztem az utolsó 2 hétre itt Dominikán és sok-sok gyönyörű órát az óceán parton a szikrázó...

bővebben