Reggel korán kell kelned, mert a gonosz főnököd megköveteli, hogy bent legyél már 8-ra.

Mekkora szemét, hogy még ezzel is veled akar kiszúrni, miközben neki milyen szépen bejött az élet!

 

Indulás előtt átnézed a hírfolyamot és irigykedve nézed, hogy mások hajnalban még képesek elmenni edzeni is, persze, nekik könnyű, nincs ennyi problémájuk.

Te az ágyból is alig tudsz kikelni olyan kimerült vagy nulla huszonnégyben, nemhogy még hamarabb kelj!

Viccelnek ezek veled?

 

Reggelire megállsz egy pékségben és elmajszolsz egy kakaós csigát, mert magadnak is félve mered bevallani, hogy ez az egyetlen motivációd arra, hogy kilépj az utcára.

Mégis mi más motiválna egyébként is?

A munka az munka.

Túl kell élni, másra nem jó.

 

Ki szereti egész nap a rosszindulatú kollégái panaszkodását hallgatni és a buta ügyfelekkel foglalkozni, akik minden hülyeségért téged okolnak?

Nincs se időd, se pénzed egészségesen ebédelni, leugrasz egy gyrosért, abban úgyis van zöldség, meg hús, jó lesz az.

 

Leszívva, fásultan, mérgesen az egész világra metrózol hazafelé.

Idegesít az a lány, aki jókedvűen táncol a fülében üvöltő zenére az ajtónak dőlve.

Miért ilyen vidám?

Neki biztos nem kellett végigszenvednie a napot, miközben végig azon agyalt, vajon a közvetlen főnöke vájkálódása miatt nem kapta meg az előléptetést.

Edzőtáska van nála.

 

Te már hetek óta nem jutsz el abba az edzőterembe, amit kinéztél.

Nincs rá időd és kész.

Ha nem tesznek alád és megkapod a fizuemelést… áh, az sem lenne elég.

 

Meglátsz egy helyes srácot a közeledben kapaszkodni.

Úristen, milyen gyönyörű teste van.

Egy ilyen férfi soha az életben nem állna veled szóba.

Ezek márcsak ilyenek, felszínes az összes.

Meg biztos buta is, ha ennyit foglalkozik saját magával.

 

Ezért is vagy egyedül.

Kihaltak a normális férfiak.

Nem a te hibád.

 

Az egészséges életmódhoz sok pénz, és sok-sok idő kell.

Mi vagy te, milliomos, hogy megengedhesd ezt magadnak?

Most feljött plusz egy tizes, de a rengeteg stressztől úgyis lemegy majd.

Amúgy sem a külső számít, ha valaki szeret, szeressen azért, aki legbelül vagy.

 

Úgyhogy leszállva a metróról beugrasz a mekibe egy hatalmas menüjért.

Persze elvitelre kéred, nem eszel itt egyedül, mint egy szerencsétlen.

Nem, majd a tévé előtt.

Mindjárt kezdődik a kedvenc sorozathullámod.

 

Eltelik egy újabb este, miközben előre utálod a holnapot, mert pontosan tudod, hogy minden kezdődik előlről.

Az életed akár egy groundhog day.

Újra és újra ismétli önmagát.

De nem tehetsz róla.

Amúgy meg biztos más sem boldog.

Vagy aki igen, annak nincs ilyen nehéz élete.

 

Aztán másnap találkozol valakivel.

Nem tudod miért és hogyan, de rögtön kapcsolódtok.

Elmeséli, hogy neki is pontosan így telt az élete.

Aztán elkezdett egy online edzést otthonról.

Mindennap megcsinálta munka előtt.

 

Először gyűgyölte, mint a beposhadt szennyest, de mivel zavarta, hogy nem tudja megcsinálni, csak nem adta fel.

Aztán hétről hétre egyre jobban ment neki.

Elkezdte várni a reggeleket.

Több lett az energiája, automatikusan elkezdett rá figyelni, mit eszik, hogy jobban bírja a kihívást.

Aztán a végén annyi önbizalma lett, hogy munkahelyet váltott, ahol imádja amit csinál, azokat is, akikkel együtt dolgozik.

 

Záráképp azt mondja neked:

“Rájöttem, hogy olyan embereket vonzok be az életembe, amilyen én vagyok, és ez mindent megváltoztatott.”

 

Kimegy az ajtón és te ott maradsz a gondolataiddal.

Körülnézel az irodában és rájössz, hogy igaza van.

Rájössz, hogy te nem akarsz így élni életed végéig.

Úgyhogy másnap reggel elkezded az edzést…

 

 

Legnagyobb rajongód,

Kata