Amikor belekezdesz egy kemény hosszabb távú edzéstervbe, elkerülhetetlenül megjelennek ugyanazok a szakaszok.

És az egyik és talán legidegesítőbb az, amikor megállíthatatlanul éhezel napi 24-ban megállás nélkül!

  1. Egyrészről muszáj enned, mert kell az energia az edzéshez

 

  2. Másrészről szörnyen bűntudatod van, és azt érzed, hogy a rengeteg mozgás megy a kukába

 

 

Semmi baj sincsen, mindannyian átéljük ezt a fázist, teljesen természetes reakció.

Amit én tanácsolok ilyen esetben, az a következő:

Engedd el a stresszt és a rettegést a gyors eredmények hiányától.

 

Az első 2-3 hétben csak az edzésre fókuszálj, arra, hogy azt túléld és hogy semmiképp se add fel!

 

Utána pedig, ha már nem ez jelenti a legnagyobb küzdelmet az életedben, szépen fokozatosan állj rá egy számodra kivitelezhető étrendre.

 

Nem egy sprintről van itt szó, maratont futunk.

Hosszútávban gondolkodunk, és 2-3 hét évek távlatában nem egy nagy áldozat.

 

Cserébe az edzést állítod a figyelmed központjába, ami most még egyébként is messze van a komfort zónádtól.

 

Írd be a naptárodba azt a napot 2-3 hét múlva, amikor az új étrendedbe is belevágsz, addig pedig told azt az új mozgásformát, amit választottál magadnak ezerrel!

 

Amire még jó, ha figyelsz ilyenkor az az, hogy ezt a plusz energiát ne junk food formájában vidd be, inkább normális kajából egyél többet, ami amúgy is nagyobb löketet ad