A tegnapi napom tele volt különös pillanatokkal.

Van, amikor egy dolgot megcsinálsz 99-szer és aztán a 100. ismétlésnél valami megváltozik.

Felfedezel valami mást, valami újat és megállsz egy pillanatra.

Mivel nagyon úgy fest, hogy januártól egy fitness teremben tartok majd állandó órákat, elkezdtem egy kemény edzéstervet.

És tegnap valami még nehezebbre vágytam, amit régen csináltam már, úgyhogy nekimentem egy 1 órás intervall circuit edzésnek és bár tényleg durva volt, főleg, hogy egymásután az 5.et nyomtam le, de imádtam.

Épp miközben egy 5 elemből álló fekvőtámasz drill volt soron úgy a 30. percnél, jutott eszembe, mennyire szenvedtem ettől anno pár éve.

 

Mikor nekivágtam ennek az útnak, még nem is igazán tudtam fekvőtámaszt csinálni, nemhogy egy óra alatt lenyomjak több mint 100-at.

A beteges versenyszellem nem mindig előnyös az életed során, de az edzés talán a kivételek közé tartozik, mert minél nehezebb volt, annál biztosabb voltam benne, hogy nem fogom feladni.

Nem egyszer keveredtek a könnyeim az arcomról ömlő izzadtsággal és nem egyszer kellett megállnom, mert annyira szédültem, hogy fekete pontokon kívül nem láttam mást.

 

De pár év alatt eljutottam oda, hogy ez az edzés is már csak egy volt a sok között.

Nem volt benne semmi különös, nem féltem előtte, nem izgultam, hogy kibírom-e, mosolyogva, harci szellemmel tele vágtam neki.

Úgyhogy ha Te is elindultál ezen az úton idén, vagy már rajta vagy pár éve, arra kérlek, hogy a mai edzés közben figyeld magadat és jusson eszedbe, honnan indultál.

Elégedetlen vagy vele, hogy nem tudsz olyan mélyre lemenni szűk fekvőben?

Utálod azt a másik embert, mert 2-vel többször csinálta meg a drillt, mint te?

Állj!

És tavaly, meddig jutottál el ebben a gyakorlatban?

Pár hónapja még, mennyivel kevesebbet tudtál megcsinálni, mint ma?

 

Ahelyett, hogy azt tartod szem előtt, mennyit kell még fejlődnöd, hogy te legyél a legjobb, egy percre gondold át, mennyit fejlődtél, hogy eljuss idáig!

Fantasztikus vagy, hogy eddig sem adtad fel és tudom, hogy ezután sem fogod!

Mert a sírásnak, a vérnek, a verejtéknek, a szenvedésnek, mindig megvan a maga eredménye!

És itt az idő, hogy értékeld!