Amikor belevágsz valami újba, mint például az életmódváltás, rendszerint azért csinálod, mert van az elmédben egy kép, amit szeretnél valóra váltani.

Ez egy merő fantázia, utópikus kis történet, esetleg egy érzés.

Ami a kezdeti lelkesedésednek megadja a lökést, hogy elkezd és csináld.

Ám ahogy haladsz előre az utadon és jönnek a nehézségek, ez a kellemes érzésű mese nem fog sokáig kitartani.

Olyan, mint egy aprócska kis szellem, ami ott lebeg melletted, ám ha elég erőteljesen hessegetik a viszontagságok, hajlamos köddé válni.

Miközben neked egy kőkemény pajzsra lenne szükséged, a világ legellenállóbb anyagából, amit semmi sem képes kikezdeni és ami óvón körbeöleli a lelkedet megvédve mindentől.

Ez a pajzs pedig nem más lesz… mint a fejlődés.

 

 

A folyamat tökéletesen lett megkomponálva.

Ha elég erős a kezdeti álmod és te magad, hogy eljuss egy szintig, amikor már elég látványos a fejlődésed ahhoz, hogy az önmagában elég motiváció legyen a tovább küzdésre, akkor nem fogod feladni.

Különben elveszel az életed mindennapjaiban és ez is felkerül az egyik polcra a többi “de jó lenne, ha…” álom közé.

Hát ezért mondja minden edző, hogy a legelején szigorúan tarts be mindent, különben egyrészről nem rögzülnek a helyes szokások, másrészről nem lesz elég látványos a tested, a teljesítményed fejlődése ahhoz, hogy rákapj az ízére a dolognak.

✔️ “Úh, nézd ez eddig nem volt itt.”

✔️ “Úh, mennyivel jobban nézek ki a fürdőruhában.”

✔️ “Úh, mennyivel magabiztosabbnak és szexibbnek érzem magam már egy sima nadrágban is.”

 

Amint ezt az elméd megtapasztalta, kitárult előtte egy új univerzum és már nem akar majd visszatérni a régibe.

Mondok egy másik példát:

Ha tegyük fel, 2 éve borzasztó elégedett voltál a bevételeddel, aztán valamiért elölről kellett kezdened és most építheted fel újra, rhadtul motiválni fog az a korábbi helyzet, mert már tudod, milyen érzés és minden áron vissza akarod kapni.

Ha már rájöttél, hogyan tolt ki a saját teljesítőképességed határait a korábbihoz képest úgy 200%-kal és ezerszer többre haladsz már egy héten belül is, nem akarsz majd visszaesni a régi eredményeidhez, miközben a mostaniak annyival jobbak.

 

Logikus, nem?

Ám ugyanakkor veszélyes is.

A fejlődés hajszolásának van egy jófajta megszállottsága és bizony, van egy rosszfajta is.

A jófajta tudatos, kontrollált, mértéktartó, boldog.

A rosszfajta ennek pontosan az ellentéte.

 

Annyira a rögeszméddé válik a külsőd, hogy a kép egyre egyre torzulni kezd és a végén teljes mértékig letérsz a realitás ösvényéről.

Egy újfajta dimenziót teremtesz magadnak, amit senki más nem ért meg, okkal.

Sokan ilyenkor nyúlnak nem éppen legális és elképesztően veszélyes eszközökhöz, aminek az eredménye is katasztrofális, nemcsak esztétikai szempontból, de egészségügyiből is.

 

Úgyhogy legyünk bátran szerelmesek a növekedésbe, a fejlődésbe, az előrejutásba, de csak óvatosan, ésszel – ez nekem is szól 😛 – mert több kárt okoz, ha elveszted a kontrollt és az elmédet rosszra tanítod.

Amúgy meg nincsen ennél csodálatosabb érzés a világon, nem?

Gyerünk neki a mai napnak is ezzel a céllal!

 Hogy legyen még egy sikeres vásárlód.

 Hogy meg tudj csinálni még egy húzódzkodást.

 Hogy mosolyt tudj csalni még egy ember arcára – vagy éppen a sajátodra, ha most ez a legnagyobb kihívás éppen 😀

 

Addig élvezem a szakadó eső isteni illatát!

Legnagyobb rajongód,

Kata