Pár hónapja egy elég mély törés tépte szét a lábad alatt a talajt és te hónapokig csak zuhantál a sötétségben.

Fogalmad sem volt, meddig fog tartani.

Az elején még nem is fogtad fel igazán, hogy ebből ekkora baj lesz.

Aztán jöttek szépen sorban a jelek.

Szélsőséges dolgokat csináltál, amikről úgy gondoltad, hogy már réges régen mögötted vannak.

Gyerekesen viselkedtél, csapongtál, hisztiztél, és míg a felszínen úgy festett, csak kihevered a dolgot, valójában már csúsztál bele fokozatosan a sötétségbe.

 

 

Itt még talán egy terved is volt rá, hogyan old meg a szituációt, bele is vágtál, nem hagytad magad.

De a terved nem szívből jött.

Kiút volt a semmiből, a bizonytalanságból, és inkább kényszer szülte, mint szeretet.

Megutáltad.

Aztán megutáltad magadat is.

Még messzebbre mentél.

És a biztonságot nyújtó jövőképed végleg szerte foszlott.

 

Mi maradt ezek után?

Pánik.

Mi lesz, ha újra megtörténik?

Mi lesz, ha megint visszaesel, mint pár éve?

Lezuhansz a gödör mélyére és talán most már nem állsz fel.

Talán először sem kellett volna.

Akkor most nem lennél itt.

 

Nem lehet veled beszélni a jövőről, ha a családod felhozza, még számodra is felismerhetetlenül reagálsz.

Mindent megpróbálsz bevetni, hogy amilyen gyorsan csak lehet, rendbe hozd a dolgot, és egyenesen rettegsz a felvetés puszta érintésétől is, hogy végleg elveszted a kontrollt.

Még megvan.

Hiszed, hogy megvan.

Nem lesz baj.

Aztán csak élsz.

Kalandokra mész.

Élményeket gyűjtesz.

 

Rájössz, hogy miközben az előző nagy célodat hajszoltad, teljesen megfeledkeztél róla, ki is vagy valójában.

Elfelejtetted, hogyan kell csak azért emberekkel találkozni, mert kedved van hozzá, és nem azért, mert abból majd üzlet lesz valamikor.

Igent mondasz olyan programokra, amiket régen csípőből elutasítottál volna.

Megismersz embereket, akiktől féltél korábban.

És újra elkezded tapogatni annak a másik énednek a felszínét, akit mostanság rejtegetve a sarokba száműztél, mert nem volt hasznod belőle.

 

Ez az éned szabad akar lenni, boldog, és néha őrült.

Szerelmes akar lenni, barátokat akar és feledhetetlen utazásokat.

Ő nem szorong minden másodpercben azon, hogy vajon az ehavi bevételed eléri-e azt az agyon kergetett ideális számot.

Nem érdeklik a statisztikai adatok, a legújabb piaci trendek, élni akar.

 

Aztán eltelik pár hét és egyre erősödik benned egy gondolat.

Először csak mint mentsvár, mert ez is ott van az elméd hátuljában.

Aztán azon kapod magad, hogy egyre többet töprengsz rajta.

Ízlelgeted, fogdosod, ledobod a földre, és nézed, ahogy visszapattan.

Hagyod, hogy ő is életre keljen.

Félve kipróbálod.

Tetszik neked.

Még többet foglalkozol vele.

 

Hm, mindkét éned kezdi megszeretni.

Tetszik annak is, aki élményekre és boldogságra vágyik, de a másik is lát benne potenciális jövőt.

Kiteszed a nagyvilág elé, felépíted mögé a stratégiát is, de végig szívvel lélekkel csinálod.

A világ támogat benne, sőt csináld még.

Belemerülsz, egyre jobban és pár hónap elteltével azt veszed észre, hogy még sosem voltál ilyen boldog ennyire egyhuzamban.

 

Felhív egy szeretted, aki épp nehéz időszakon megy keresztül és a beszélgetés végén azt mondja neked:

„Olyan jófej vagy, amikor jól vagy.”

És tényleg jól vagy.

De nem úgy, mint az előző munkánál, amikor feltöltődve kezdted és aztán fokozatosan szívott le.

Épp fordítva!

Tölt téged napról napra, kommentről kommentre, edzésről edzésre.

 

Ha félsz is, az a jófajta félelem dobogtatja meg a szívedet.

Várod, izgulsz, csinálnád állandóan.

És az univerzum is mindent eléd tesz cserébe.

Pont megkapod a lehető legjobb esélyeket, a lehető legjobb embereket, a lehető legjobb kihívásokat.

 

Aztán rájössz, mennyi mindent tanultál magadról megint.

Felfogod, hogy ennek a mély hullámnak megint megvolt az értelme, a hatalmas tanulsága, és ha nem esel bele, most nem tartanál itt.

Valamilyen őrült ötlettől vezérelve megköszönöd mindennek és mindenkinek, aki efelé vezetett téged és ha korábban haragudtál is erre, vagy arra, most hálálkodni kezdesz.

Megérte.

Végigcsináltad és maximálisan megérte.

Mert tényleg boldog vagy, tényleg jól vagy és végre – végre!! – szilárd talajt érzel a lábad alatt, őrült elégedettséget és izgalmat a szívedben és a szemed megint lát egy jövőképet, csak ez már napsütésesebb, letisztultabb és egyszerűbb.