Miért költöztem 1 hónapra Dominikára?

2020. szeptember
Megnézem a Youtube videót

Többen feltettétek nekem ezt a teljesen egyszerű kérdést: „Mi az apropója az utazásnak?”

A legtöbben nászút miatt utaznak több időre szép helyre, vagy valamilyen nagy munka lehetőség miatt, vagy tanulni. És úgy vártátok tőlem is a konkrét okot. De be kell valljam, ennél sokkal-sokkal unalmasabb az életem: Nincs konkrét ok, nincs apropó.

Egyszerűen a Balin eltöltött 2 hónap óta ez lett az új álmom. Minél-minél többet gyönyörű helyen élni.

„De Budapest is gyönyörű!” – jön az ellenérv.

9 éve költöztem Budapestre és… minden tiszteletem azoké, akik szeretik, nem akarok senkit sem megbántani. De az, hogy mit találsz gyönyörűnek egyrészről szubjektív, másrészről ahogy öregszel, ahogy változol, úgy lesz neked személy szerint is teljesen más.

Éltem a belváros legszebb részén, amikor még bulizni jártunk.

Éltem a diplomata negyedben, amikor munkazombi voltam.

Éltem Buda legszebb részén, amikor kiskutyám lett és zöldre vágytam.

De az elmúlt 1 év már inkább „fogat összeszorítva éljük túl, amíg újra utazhatunk” feelingben telt.

 

Balin valami megváltozott bennem.

Azt hiszem, rájöttem, hogy másként is lehet. Én alapvetően állandóan stresszelek valamin, izgulok, félek, görcsben a gyomrom, remélem, sikerül, de azért arra készülök, hogy nem fog. Rohanok állandóan, elfoglalt vagyok, futólépésben megyek a boltba, próbálok időben indulni, de félek, hogy elkések, úgyhogy szedem a lábam.

Nézem az időt, ébresztőket állítok be, nehogy megfeledkezzem valamiről, vezetem a to do listát a trelloban, pipálgatok, stresszelek, ha nincs elég pipa. Egyedül az edzés, a jóga, a kirándulások, a szép helyeken való séták, a természet, a víz lassít le. Olyankor kimegy a gyomorgörcs és jön a belelazulós boldogság.

Ilyen voltam/vagyok Budapesten.

Aztán 1 hónap után egy teljesen más kultúrában, olyan látvánnyal körülvéve, hogy sírsz, olyan emberfeletti csodákkal, varázslattal, élményekkel telítve, amiket soha el sem tudtál képzelni… valami átkattant.

Mezítláb jártam a partra.

Nem volt görcsben a gyomrom, csak ha épp egy lehetetlen kanyarba mentünk bele a kismotorral, amit a szentlélek tarott össze egy vulkán tó otthonául szolgáló giga hegyen… vagy ha el kellett búcsúzni egy 2 éves picifiútól, akibe beleszerettünk a szállásunk mellett lévő étteremben…

A motor segítségével valahogy része lettem a természetnek, a csillagok alatt fekve az óceán parton eggyé váltam azzal a valamivel, ami körülvesz minket, ami alkotott. A korábban lenézett jógásokat más szemmel kezdtem nézni és azon kezdtem dolgozni, hogy tartozhatnék én is közéjük…

 

Aztán visszajöttünk Budapestre és… még pár napig talán, ha tartott ez az érzés, de amikor a Sparban az önkiszolgáló kasszánál a lábamra lépett egy öreg bácsi és az arcomba kezdett üvölteni, hogy siessek már, neki dolga van…

Amikor az autók zajától és a fullasztó szmogtól a gondolataimat nem hallottam… Amikor sehol nem volt az a vad, buja zöld, az az igazi föld, óceán, növény illat…

Nem ment sokáig.

A rohanó emberek, a stresszes energiák, a fuss vagy menekülj hangulat, a „világvége van állandóan, ha nem futok és nem oldom meg azonnal” mentalitás… visszajött belém is. És már észre sem vettem, annyira a részem lett újra. De már tudom, hogy lehet máshogy is.

És igen, aki elég zen és megtalálta a belső békét, az a forgalmas, fullasztó, betondzsungelben is megtalálja ezt a békét. Én nem akarom. Szépségre vágyom, békére, pálmafákra, óceánra, őrült kismotorokra, amiken 5 ember ül, végeláthatatlan dzsungelre, a zöld minden színére, hullámokra, kókuszra, mezítlábra, sok mosolyra és kedvességre.

 

Úgyhogy itt vagyunk. Délen a Karib tenger, a házunk előtt az óceán, körülöttünk a dzsungel. Sok-sok videóval, történettel készülök nektek, érdemes lesz bekövetni:

💕  Instagramon itt: instagram.com/kate.the.introvert.coach

💕  Youtube-on itt: https://www.youtube.com/channel/UCdtsv4tvcLzQshjRH-PZ7PA

A Harcosképzősök pedig LIVE edzésekre számíthatnak, óceán parton forgatott edzősvideókra és rengeteg energiára, új ötletre, kiccsattanó szeretetre! 😍 Mert a szépség, a béke inspirál, feltölt és a munkádban is hihetetlenül segít!

Imádlak titeket! Holnap jön a következő mesém!

Legnagyobb rajongód,
Kata

“Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni.” – Oprah Winfrey

Videó

Egy rövid videóban összefoglaltam neked, miért, hogyan, mennyiért költöztem Dominikára!

A legújabb történeteim

Dominika valódi arca

Dominika valódi arca

Azt hiszem klisék és túlzások nélkül ki lehet jelenteni, hogy az ember életében kevés sorsfordítós, mindent megváltoztató nap van. De az biztos, hogy a tegnapi napom ilyen volt. Itt ülök feketére befogott lábfejjel, enyhén meghúzott csuklóval, álmosan, miközben a...

bővebben
Túléltem a dominikai földrengést

Túléltem a dominikai földrengést

Aki olvasta a postjaimat, amikor Balin voltam, talán még emlékszik, hogy ott ébredtem életemben először földrengésre. Hát ma hajnal 5-kor megvolt a 2. 🤷🏻‍♀️  Itt nem kellett azon gondolkodnom, hogy ez mi, hogy ilyen-e egy földrengés vagy ez most más. Ó, nem! Most az...

bővebben
Alig mertem megosztani ezt a képet

Alig mertem megosztani ezt a képet

Őszinte leszek hozzád, Harcos... sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e veled ezt a fényképet. Mert tudom, hogy aki ismeretlenül lájta, mit gondol róla: „Túl izmos, túl férfias, biztos mindennap irdatlan súlyokat tol és csak csirkén, meg rizsen él.” De nem érdekel,...

bővebben