– Képzeld, Kata, most hallottam egy edzőről, akinek membership siteja van és nem hiszed el, de azon kívül, hogy havi 1 videót fel kell oda tennie, kábé nulla munkával havi százezreket keres! Mennyire jó már? Én is akarok ilyet!

 

vagy

 

– Hallottál erről az új edzésmódszerről, ahol szinte nulla munkával érsz el azonnal kocka hasat?

 

Neked is megvan ez az ismerős?

Vagy éppen te vagy ez az ismerős?

Hallasz egy új ötletről, ami kevés munkával elképesztő eredményeket ígér, elképzeled a fejedben az odavezető teljesen sima utat és már mész is neki bukósisak nélkül.

 

Aztán puffansz.

Újra és újra.

És idővel minden ilyen csodás lehetőségről kiderül, hogy valójában elképesztő mennyiségű munka van mögötte.

Kiderül, hogy az az ember előtte éveket tett bele, hogy idejusson, hogy napi szinten még többet is dolgozik, mint te és hogy az az edzés tényleg rövidebb, mégis összességében 10x olyan nehéz, mint az, amit te csinálsz.

És amint erre ráébredsz, megállsz.

 

Hoppá, hoppá, ez nem olyan könnyű, mint gondoltam?

Akkor hagyjuk is, majd keresünk valami mást, ami még nagyobb eredményt ígér, még annál is kevesebb munkával.

És a ciklus megismétli önmagát.

Te meg nem érted, miért nem léptél még mindig se jobbra, se balra.

 

Miért?

Mert az út, amit elképzelünk az elménkben, és elhisszük, hogy pontosan olyan is lesz, sosem lesz még csak hasonló sem!

Hiába végezted el előtte a kutatásodat, hiába kérdeztél meg 20 olyan embert, aki már végigcsinálta, neked nem olyan lesz.

Ami nekik probléma volt, azon te lehet, hogy egy percet nem fogsz gondolkodni, de cserébe lehet, hogy ezer másik olyan gátló tényeződ lesz, amin ő könnyedén átment.

Mások vagyunk, más kihívásokkal, másféle megéléssel.

 

És a siker sosem az elején jön.

Nem a könnyű résznél, amikor még lelkes vagy és csak a pozitívumokat látod.

A siker akkor fog jönni, ha túléled a mélyhullámokat is.

Azokat a részeket, amikről csak kevesen beszélnek.

 

Amikor már annyira fáradt vagy, hogy nem látod a kiutat a viharból, amikor minden a nyakadba szakad, visszaesnek az eredmények, de te mész tovább.

Fázósan összehúzod magadat az aprócska hajódon a háborgó fekete óceán közepén, miközben a szél az arcodba zúdítja a szakadó esőt és a hullámok keményen verik a hajód oldalát.

Ilyenkor minden gondolatod ellened fordul, csak az jár a fejedben, hogy mi értelme volt, minek csináld tovább, mások ilyenkor már rég nagyobb eredményeknél jártak.

 

De csak legyintesz saját magadra.

Nem foglalkozol a félelmeiddel, a kétségeiddel, nem figyelsz a negatív hangokra.

Mész egyre előre.

Nap, nap után.

Nem adod fel, nem állsz meg, nem adsz a kétségbeesésnek.

 

Utazol a sötét csillagtalan éjszakában egyedül, amikor meglátsz valamit a horizonton.

Egy halvány csillogást.

Összehúzott szemmel próbálod kivenni, erőteljesen fókuszálsz és rájössz, hogy a vihar csillapodik.

A sötétség lassanként feloszlik és halványan látni kezded a hajnal első jeleit.

Egy aranylóan rózsaszín sugár szeli át az égboltot, nyomában csillagok ragyognak fel és tükröződnek az egyre békésebb vízfelszínen.

 

Élvezettel adod át magadnak a boldogságnak és erőt merítesz belőle, mert tudod, hogy hamarosan jönni fog a következő vihar, de azt is tudod, nem számít, mennyi jön még, mindet túléled valahogy.

Egy harcos vagy, aki nem futamodik meg a jeges sötétségtől.

Megtámadja és átküzdi magát rajta.

Aztán élvezi a napkeltét.

 

Legnagyobb rajongód,

Kata

 

A fotóért óriási szeretet: Simples Portraits