Ismered azt az embert, aki nem mer random elmondani neked egy mondatot videóban vagy csak szerepelni egy fényképen?

Mert fél, hogy meglátják majd mások és nem tetszik nekik, hogy néz ki?

Vagy azt, aki órákon át képes készülődni, mert le kell ugrania a boltba?

Azt, aki fél, hogy megizzad az edzésen, mert az nem reprezentálja őt a legelőnyösebben?

 

Helló, szia, én voltam ez az ember.

Nálam nincs meg ez a mindenkinek megfelelési kényszer, sosem volt, de.

De mindig volt 1 ember, aki előtt tökéletes akartam lenni.

És basszus, mi van, ha pont találkozok vele a sarki boltban?

Mi van, ha meglátja azt a videót, azt a fényképet, amin szörnyen festek?

Úgyhogy megpróbáltam minden helyzetre felkészülni, hogy a lehető legkifogástalanabb legyek a legrandomabb pillanatban is.

 

Aztán felnőttem és az élet megy tovább?

Nem éppen.

 

 

Mert a legtöbben úgy gondolják, pont azért kell makulátlannak lenniük, mert felnőttek.

Nem mernek csak úgy énekelni az utcán, mert egy komoly ember nem csinál ilyet.

Nem fekszik ki a fűbe mezítláb és nevet a kék ég alatt, mert túl elfoglalt hozzá és amúgy is nyomot hagy a ruháján a fű.

Nem próbál ki egy újfajta edzést, mert mi van, ha nem megy neki tökéletesen elsőre és az megalázó?

De ki előtt?

 

Esküszöm, néhányan úgy tekintenek saját magukra, mint valami hatalmas filmsztárokra L.A.-ben, akiket napi 24-ben körülvesz a paparazzi és a rajongók őrült tábora.

Azt hisszük, mindenki kizárólag velünk van elfoglalva – ezt még én is hiszem néha… Na, jó, állandóan 😀 – és körülöttünk forog az életük, mi állunk a gondolataik középpontjában, ezért ilyen fontos, hogy “megfelelően” viselkedjünk.

Anyukám mondta ezt nekem kiskoromban mindig: “Kata, van egy rossz hírem. Az embereket nem érdekli, mit csinálsz.”

(Amúgy ezt nehéz elhinni, amikor minden ember úgy bámul rád, mintha most látnának először ilyen lényt, anya!)

 

Én arra jöttem rá, hogy csak először nehéz.

Persze, akkor mocskosul.

De ha eltöltöttél 2-3 napot, amikor folyamatosan kamera előtt álltál és aztán még 2-t, amikor megvágtad ezeket a videókat, megszokod magadat.

A hangod nem furcsa többé, mert 48 órán át hallgattad, a mozdulataid nem idegenek, mert eleget bámultad már, és minél többet nézed, annál kevésbé fog érdekelni.

Ezért akár terápiás célzattal is, mindenkinek maximálisan ajánlom.

 

Nekem munka miatt kellett ezen átesnem és sírtam közben és gyűlöltem első nap és több oldalas előre megírt szövegekkel készültem, aztán második nap már gyorsabban ment, harmadik nap meg már használható anyagom is lett.

Manapság pedig már nem is gondolkodom rajta.

Ja, hogy nem olyan profi, mint a nem tudom kié?

Lehet, de legalább őszinte.

Nem rég kérdezték tőlem, hogy van-e hozzá valamilyen technikám, módszerem.

Még gondolkodtam is rajta, hogy kamuzok valamit, mert professzionálisnak akartam tűnni, de végül elmondtam, hogy nincsen.

Annyi a technikám, hogy szeretlek titeket és szeretnék nektek minél több motivációt, energiát, önbizalmat adni, hogy merjétek megvalósítani az álmaitokat.

Ennyi.

 

Ja, hogy csomószor csinálok magamból hülyét, mert akkor pont ahhoz van kedvem?

Előfordul.

 

Hogy katasztrofális a humorom, de edzés közben kínotokban azért csak nevettek rajta?

Még szép!

 

Éld az életedet bátran, autentikusan, ahogyan akarod és ne kérj érte elnézést.

(Amíg nem bántasz vele másokat.)

 

Ez vagy te.

Nincs belőled még egy.

 

Te uralkodsz a saját univerzumodban, és mint az életed főszereplője, miért ne élvezhetnéd a forgatást?

Miért ne tehetnéd, amit akarsz, mikor ez az egy esélyed van rá?

Gyerünk! 👊

Mászkálj mezítláb a vízparton és élvezd a hűvös hullámokat, a fákat a fejed felett, a hófehér bodros felhőket a tiszta kék égen.

Énekelj, amikor kedved van hozzá.

Táncolj csak úgy a buszmegállóban.

És vedd fel, küld el nekem, mert imádnám megnézni 😀

 

Most élvezd ki ezt az egészet, amíg tart, aztán ki tudja hol leszünk pár év múlva.

(Trump, atomháború, vízhiány… 🙄)

Csodás napot nektek és köszönöm mindenkinek, aki túlélte a tegnapi edzéseket!

 

Legnagyobb rajongód,

Kata