Minden életmódváltó életében eljön az a pont, amikor elkezdünk belefásulni a megszokott rutinba.

Amikor elkezdesz egy új edzéstervet, az egész új és érdekes és tele van kihívásokkal, ismeretlen elemekkel, meglepetésekkel.

Nemcsak fizikailag jelent kihívást, de mentálisan is.

 

 

Aztán mikor már minden héten ugyanazokon a napokon csinálod ugyanazokat a gyakorlatokat, és eszed ugyanazt a kaját, és hordod ugyanazt az edzőcuccot, elkezdenek jelentkezni a monotonitás betegségének jelei:

 Már nem vagy izgatott

 Nem félsz, hogy túl nehéz lesz

 Nincs izomlázad, mert hozzászoktál

 Nincs meglepetés

 Az egész a szürke hétköznapok x rutinjává válik

 Eltűnik a mosoly az arcodról

 

 

Ilyenkor van az a pont, amikor váltani kell:

 Emelni kell a nehézségi szintet!

 Új elemekkel kell frissíteni az edzést

 Fontos az új egyre keményebb kihívás keresése

 Vegyél egy új edzőstrikót, amiben szexi vagy és elképesztően vagány

 Szerezz új zenét

 

Nálam általában 1-1,5 hónap után szokott jönni ez a realizáció.

És nem egyszer estem abba a hibába, hogy ilyenkor azt gondoltam, elég jó formában vagyok már, elégedett vagyok vele, mennyit fejlődtem ennyi idő alatt, energikus vagyok, aktív, szeretem magam, tartok egy kis szünetet, mert beleuntam picit ebbe a kerékvágásba.

 

Aztán a kis szünetből 1 hét lesz.

Utána 2 hét.

És eltelik 2 hónap is, mire rájövök, hogy újra kezdek szétesni lelkileg, na, vajon mi lehet a gond?

 

Hát idén nem így volt.

Idén előre felkészültem erre és óvatosan, tudatosan, amikor már eljött az ideje, belevágtam életem eddigi legnehezebb edzésébe.

Mi lett más?

 

 Teljesen új edzést csinálok

 Teljesen új eszközökkel – igen, a létrával is 

 Más időpontokban járok edzeni, mint amit régebben megszoktam

 Más gyakorisággal

 Más nehézségi szinttel

 

Olyan helyeken van izomlázam, ahol nem tudtam, hogy lehet (pedig tanultam anatómiát, de a gyakorlatban még sosem volt szerencsém ilyen fájdalomhoz).

És megint azt érzem, amit 4 éve, amikor elkezdtem az Insanityt:

 

1️⃣ Szenvedek, mint akit megvertek ÉS másnapos ÉS nem aludt évek óta ÉS éhezik

2️⃣ Hülyén érzem magam, mert nem tudom elsőre kapásból jól csinálni az ismeretlen gyakorlatokat

3️⃣ Ezerrel száguldó pulzussal indulok neki – egyrészről, mert maga a neki indulás is teljesen kimerít fizikailag, másrészről – mert félelemmel vegyes izgatottsággal várom az új és ismeretlen kihívást

 

Elképesztő mértékben fejlődtem veletek együtt az elmúlt időszakban, hát, őszintén kíváncsi leszek, hova jutunk még el közösen, mert bár 20 éve edzek, soha életemben nem tartottam még ezen a szinten, mint most.

Nagyon büszke vagyok rátok, és kivételesen magamra is!

Nem adtuk fel!

Hihetetlenül sokat fejlődtünk!

 

És úristen, még csak most jön a java!

Miközben még 3 hónap sem telt el az évből!!

Csak így tovább Harcosok! 👊

 

 

Legnagyobb rajongód,

Kata