Emlékszel még a bikiniszezon legendája című postomra?

A mai mesénk is hasonló lesz.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökéletesen, évtizedek hosszú munkájával felépített marketing gépezet, aminek már nem volt elég, hogy a folyamat végén szimplán eladja a termékét, hagyományokat akart teremteni.

A szerelmemet, a marketinget szegényt, rengetegen félreértik.

Úgy hiszi, az átlag ember, hogy a marketing = értékesítéssel, pedig pedig!

A marketing sokkal, sokkal több ennél, és most be is fogom neked mutatni nagyon egyszerű példákon keresztül, hogy miért.

 

Ismered azokat a bután egységes, romantikusan csöpögős filmeket/sorozatokat/könyveket/dalokat/klippeket/videókat/híreket/képeket/stb., amikben hemzsegnek a „muszáj boldognak lenned” pillanatok?

 

  Ezek azok a pillanatok, amikor egy nőt eljegyeznek egy grandiózusan, már-már lehetetlenül romantikus helyzetben, óriási gyémánt gyűrűvel

  Vagy éppen Valentin napon a szerelme vonós négyessel, csokoládéval, gyertyákkal várja

  Aztán az esküvői ruhapróbán mindenki sír, amikor mennyasszony megjelenik az elképesztően gyönyörű ruhában

  És az esküvőn is mindenki sír, annyira megható, amikor aláírják azt a szerződést…

 

Talán most azt hiszed, ezeket azért látod a csapból is kifolyni, mert ennek „így kell lennie”.

Ezek hagyományok, régi, ősi hagyományok, és ha a szerelmed nem így csinálja, vagy az esküvőd nem kerül milliókba és nem néz ki „pinterestesen”, az azt jelenti, hogy sosem lehettek boldogok, mert kihagytátok a legfontosabb lépéseket!

Hát ez, hogy így gondolod, ez évtizednyi nagyon komoly marketing következménye 

A gyémántjegygyűrűben semmi hagyományos nincsen, a gyémántkereskedők találták ki, hogy ezzel kell megkérni a leendő mennyasszony kezét, pedig nem jó pénzügyi befektetés, és valójában a gyémántnak semmilyen jelentése nincsen.

Vagy milyen szemét a pasi, mert elfelejtette a Valentin napot, ami szintén csak és kizárólag a vásárlásról szól.

 

Az esküvői ruhapróbára a mennyasszonyok stresszesen, hatalmas elvárásokkal érkeznek, és gyönyörűen akarnak kinézni pontosan ugyanolyan ruhában, mint amit Pinteresten kinéztek modelleken.

Aztán szembesülnek az igazsággal, hogy ők bizony nem 190 centisek, sőt mellük is van, ezért speciel pont az a fazon nem úgy áll majd rajtuk, meg amúgy sem olyan tökéletesek, mint a filmekben/sorozatokban/könyvekben/dalokban/klippekben/videókban/hírekben/képeken/stb. úgyhogy az egész nap gáz és mindenki gáz és akik elkísérték, ők miért nem ugrálnak sikongatva örömükben, miért csak „ááá”znak és miért nem sírnak meghatódottságukban?

 

Holott ez egy „muszáj boldognak lenned” pillanat, nem értik, mit rontottak el, miért nem boldogok?

Talán mégis inkább egyedül kellett volna menni a ruhapróbára, mert bizonyára azok rontották el, akik elkísérték!

Bennük lesz a hiba!

De egyedül mégsem mehet, mert a filmekben sem így van!

Hol itt a megoldás??

Hol a tökéletes pillanat??

Sehol.

 

Attól mert a média, vagy a társadalom, esetleg a marketingesek azt mondják, hogy igen, ha megveszed a szívet leállítóan drága esküvői ruhádat, annak van egy komplett hangulata, van egy menete, szereplői és közben te pontosan így kell, hogy érezd magadat, még nem fogod…

Persze, hatalmas dolog, hogy valakivel összekötöd az életedet, lelkileg, fizikailag és jogilag is, de ezt nem egy ruha fogja hatalmassá tenni, hanem ti ketten.

Ismerős a marketing szlogen, hogy az esküvőd életed legfontosabb napja?

Tényleg?

De most tényleg??

Nem mondjuk az, amikor megszületik a gyermeked?

Inkább egy szerződéskötést választasz?

 

Engedd el ezt a stresszt a „boldognak kell lenned” pillanatok felett, mert nincs az a szakállas férfi az égben, hogy neked olyan tökéletesen megkomponált élményed legyen akár egy ruhapróba alatt, akár egy esküvő alatt, mint ami lejön a filmekből.

De a tiéd annál sokkal, sokkal jobb lesz!

Mert a tiéd igazi!

Mindegy milyen ruhában állsz majd ott, vagy milyen divatos lesz a tortád színvilága, imádom a marketinget, de ne hagyd, hogy az életednek ebbe a részébe is ilyen aktívan beleszóljanak!

Csináld úgy, ahogy neked jó, és ne lepődj meg, ha nem érzed azt a vattacukorrózsaszínen romantikus meghatottságot, olyankor, amikor „kell”.

 

Majd érzed akkor, amikor a szerelmed rád mosolyog és torta maradt a szája szélén, vagy amikor a hosszú nap végén megölel, és tudod, hogy otthon vagy és végre megérkeztél, vagy amikor a barátaiddal koccintotok az életed egy újabb szakaszára…

Nincsen muszáj, nincsen kell.

A valódi pillanatokat úgyis átéled majd, amikor jönnek.