Szombat este az egyik legjobb barátnőmmel, Skinnyvel szalagavatón voltunk.

Meghatódva, egymásba karolva néztük, ahogy a kishúga gyönyörű, hófehér, királykisasszonyos ruhában keringőzik a párjával és mindennemű elfogultság nélkül állíthatom, hogy ő volt az egész sportcsarnokban a legcsodálatosabb!

 

 

Aztán mikor este kissé illumináltan beszéltük át a szalagavatót a következő párbeszéd zajlott köztünk:

– … és basszus, mennyire fiatalok voltak!

– Megöregedtünk – bólintott egyetértően Skinny.

– Hát igen, eltelt azóta 6 év, de mintha tegnap lett volna.

– Tudod – nézett rám végül – én azt hittem, mostanra előrébb tartok majd.

– Detto. A tervek szerint mostanra már lehetetlenül sikeresnek kéne lennem, ki kellett volna adnom legalább az első regényemet és minimum együtt kéne már élnem életem szerelmével – sóhajtottam a boros pohár fölött.

– Emlékszel, mikor tizennyolc évesen tesódékkal voltunk Siófokon és akkoriban ők voltak annyi idősek, mint most mi? Egyik este ugyanígy ültek egymás mellett, és pontosan erről panaszkodtak, miközben ránk csak legyintettek, milyen jó nekünk, mert mennyire fiatalok vagyunk még.

– És tudod mit? Valószínűleg 10 év múlva is ugyanígy arról fogunk panaszkodni, hogy már rég nem itt kéne tartanunk – világítottam rá a szomorú igazságra.

– Csak akkor már gyerekek is szaladgálnak majd itt körülöttünk – kapcsolódott be vigyorogva Patyi, a másik barátnőm – Nem tudjuk majd befejezni normálisan a beszélgetést, mert itt kiabálnak majd, hogy „anyaaa, éhes vagyok!” – nevetett, mi meg összenéztünk Skinnyvel, annyira távolinak tűnt a kép.

– Végülis elég sokat fejlődtünk az elmúlt 6 évben – vontam vállat.

– Úristen, mennyi sz.rságon mentünk keresztül – nevetett Patyi – De kellettek hozzá a pofonok, hogy itt tartsunk, ahol most.

– Emlékszem, egy pár éve Kata még a postára sem mert elmenni egyedül – kacagott Skinny.

– Ijesztő volt, jó? – védtem magam vigyorogva, mert nem mondott hülyeséget.

– Most meg komoly vállalkozó vagy, Patyi bankban dolgozik…

– Te meg az UNICEF-nél – bólogattam.

– Kíváncsi vagyok, mi jön még – mosolyodott el Skinny, majd belekortyolt a poharába.

– Mindennek eljön a maga ideje – bólogatott Patyi.

– Egy biztos, mi 10 év múlva is együtt panaszkodunk majd – nyújtottam koccintásra a poharam.

– Bizony! – csatlakozott Skinny.

– Ez az egy, ami biztos – erre koccintottunk. 🥂