Egy kutatás alkalmával rengeteg olyan embert kérdeztek meg, aki kimagaslóan teljesített élete minden területén.

Magyarul, nemcsak az üzleti életben volt sikeres, de a magánéletében is, egészségügyileg, érzelmileg, stb.

 

Az volt a kérdés, hogy “hogyan jellemezné önmagát” és szinte mindegyikük az első helyen említette az önbizalmat.

Azt, hogy tudja magáról, hogy minden helyzetet, problémát magabiztosan meg tud majd oldani.

A kutatásból az is kiderült, hogy ezek az emberek nem eleve így születtek, hanem komoly tapasztalatok árán jutottak el erre a szintre, és még most is heti szinten végeznek el különféle gyakorlatokat, hogy ezt biztosítsák saját magunkban.

Például az egyik fontos különbség a sikeres és nem-sikeres emberek között, hogy utóbbiak nem szánnak időt a sikereik megünneplésére, legyenek ezek a sikerek bármilyen aprók is.

Csak legyintenek rá és mennek tovább.

Míg a sikeres ember megáll, feltöltődik belőle és utána is gyakran gondol rá, ebből merítve erőt.

 

 

Én mindig is vonzódtam a stabil, kétlábon áll a földön, magabiztos emberekhez.

De szerintem te is és kábé mindannyian így vagyunk ezzel.

Felnézünk rájuk, válaszokat, vezetést várunk tőlük és próbáljuk őket titokban másolni, hátha elleshetjük a titkot, amitől ilyenek lettek.

Pedig nincs titok.

Ezek az emberek már annyi pofonon, kudarcon vannak túl és közben megannyi mosolyon és sikeren, hogy eldönthették, melyiket helyezik előtérbe.

 

Amikor lefekvés előtt visszatekintesz a napodra, mire emlékszel, a sok apró részsikerre vagy arra a szörnyen kínos helyzetre azzal a kollégáddal?

Mit tanítasz meg az elmédnek, ezek alapján, hogyan értékelje a napodat?

Sikeresen vagy hatalmas kudarcként?

Te döntöd el.

És ezek az emberek a siker mellett döntöttek.

 

Mész az utcán, egy nagy előadást fogsz tartani 1 órán belül és izgulsz.

Milyen gondolatok járnak a fejedben?

Számra veszed, miket szúrtál el az évek során hasonló helyzetben?

Vagy

Pozitív példákkal erősíted magad mentálisan?

Melyikre fókuszálsz?

 

Nekem tegnap volt az egyetlen szabadnapom és hát jó sok feladatot beterveztem.

Erre a testem megadta magát és még az ágyból sem tudtam kikelni egész nap, mert konkrétan nem tudtam menni.

De nem úgy könyveltem el, mint időpocsékolást, hanem úgy, mint a napot, amikor végre aludtam 😀

Nehéz, amikor az embernek még hétvégente sincs pihenője, mert nem érzed, hogy lezárult a hét, inkább csak egymásba csúszik 3 és egy gigantikus, végeláthatatlan feladathalmazzá eszkalálódik.

Ilyenkor jó az az egy nap az ágyban.

 

Úgyhogy adjunk egy esélyt ennek a siker-kereső látásmódnak és ne csak szilveszterkor gondoljunk rá, mennyi szuper dolog történt idén.

Gondolj rájuk a dugóban ülve, a hét végén, mielőtt újra jön a hétfő, és dicsekedj nyugodtan, a barátaid néha megunják majd, de ez van, kénytelenek újra és újra végighallgatni, mert hát… a barátaid 😀

Hajrá ehhez a héthez!

Főleg azoknak kívánok sok erőt, akik most vágtak bele a 2 Hónapos EdzésProgramba! 😍

Kitartás! 💪

 

Legnagyobb rajongód,

Kata