Eddig egyetlen postban, sőt az ebookban sem említettem az étkezést behatóbban, és nem véletlenül.

 

Igen, táplálkozz tisztán és egészségesen, de hogy ez pontosan, mit jelent az folyamatosan – szinte napról napra, mint az adótörvények – változik.

 

Egyik nap még a margarin a jó, a következő nap, már a vaj.

Tegnap még egészséges volt a tej, ma már maga a halál.

A múltkor még én voltam a helyes táplálkozás császára, mert teljeskiőrlésű kenyeret ettem, de ajjaj, most már nem kéne a glutén…

 

Nekem edzői képzettségem van egyébként is, nem vagyok semmilyen minőségemben hiteles a dietetikában, örülök, ha le tudom írni helyesen, de mint valaki, aki próbál egészségesebben enni a mindennapokban, találtam egy – számomra – ideális megoldást, amikor egy függőségemet kellett letennem.

 

 

Igen, van olyan, hogy ételfüggőség.

Ha a brit tudósok, még nem bizonyították volna be – de úgy tudom, már bebizonyították – akkor is minden ember, aki átesett már rajta, el tudja neked mondani, hogy létezik.

 

Mint a nikotin, vagy a sorozatfüggőség 

(Nem, Timi, nem normális, amikor 3 és fél nap alatt nézed végig a Jóbarátok mind a 10 évadának mind a 238 részét!!)

 

És az sem véletlen, hogy az amerikaiak comfort foodnak hívják azt, amit akkor eszel, ha fáradtan hazaérsz, vagy rosszkedved van, vagy beteg lettél, vagy csak esik az eső.

 

Mert ezek az ételek fontos részét képezik a te saját kis rendszerednek.

Én például így jutalmaztam is magamat, nem csak vígaszként használtam.

 

De.

Aztán tavaly tavasszal egy Ted előadás miatt megcsináltam egy rettentő elit – mivel csak én voltam benne – challenget. Az volt a lényege, hogy 4 héten át, heti 4szer edzek minimum és nem ehetem a következő dolgokat:

  • Csokit
  • Chipset
  • Nachost!!!

 

Egyszerűnek hangzik, nem?

És lényegében a nachos is chips, csak külön ki kellett emelnem, annyira a rabja voltam 

Sosem ettem napi 6 tál pörköltet, vagy ettem óriási oldalast, de sajnos beteges szinten szoktam rá a felsorolt dolgokra.

Csokit kábé mindennap, chipseket heti 1szer…

 

Nehéz volt a 30 nap.

Főleg, mikor moziba mentünk 

De túléltem és a végére olyasmi történt, amire nem is számítottam: Elmúlt a beteges függés.

 

Túléltem, ha hetekig-hónapokig nem ettem nachost, vagy eszembe sem jutott, hogy vegyek egy kinder buenot a sparban.

De nem tudatosan, egyszerűen csak nem kívántam többé olyan szinten, mint előtte.

 

Nem tudom, neked bejön-e, de nálam ez azóta is egy szuper megoldás.

Mert sokszor öntudatlanul csinálunk dolgokat, mint mikor ebéd után kell az édesség, vagy ha hazaértél, enned kell, mindegy mi van, vagy ha szomorú vagy, pizzát rendelsz és sírás közben magadba tömöd.

 

Aztán eljön a pillanat, amikor azt mondod, hogy oké, álljunk meg egy percre és gondoljuk át, mit miért csinálunk és hogy ez normális-e.

 

És ezt vigyük végig az életünk minden területén, ne csak a táplálkozásnál:

  • Miért sértődök meg, ha a párom tesz egy pozitív, de nem ELÉG pozitív megjegyzést a külsőmre?
  • Miért dudálok, mint egy őrült, ha két teljes másodperce zöldre váltott a lámpa, de az előttem álló még mindig szötyörög?
  • Miért nem merek konfrontálódni a főnökömmel/nagy ügyfelemmel, és merek nemet mondani?

 

Ülj le, vagy utazás közben, vagy egy unalmas előadáson gondold ezeket át, és ha látod, hol van az elakadás, min lehetne javítani, hogy még boldogabb és felszabadultabb légy, próbáld ki!

 

Adj neki 30 napot, és ha nem jön be, nem kell megtartanod.

De ha bejön, szakítottál egy káros függőségeddel!

Pacsi