A napokban hallgattam egy előadást, amiben a srác – nem srác, hanem a világ egyik legfantasztikusabb embere Simon Sinek – elmesélt egy történetet.

Elmentek egy barátjával futni a Central Parkba, ahol hétvégente versenyeket rendeznek és megszokott, hogy az út végén valamilyen ajándékkal kedveskednek a futóknak, almával, vízzel, ilyesmi.

Ezen a napon ingyen bagelt osztottak, a futók hosszú sorban álltak az asztal előtt, hogy hozzájussanak.

 

Az út végén Simon már állt is volna sorba a bagelért, mire a barátja azt mondta:

– Áh, hosszú a sor.

 

Mire Simon:

– De ingyen bagel.

 

Mire a barátja:

– Áh, nincs kedvem kivárni a sort. 
– De ingyen bagel.
– De túl sok idő.

 

 

Aztán rájött, hogy a világot kétféleképpen lehet látni:

Vannak, akik a céljukat látják, azt, amit akarnak.

És vannak, akik a vágyuk és a köztük álló akadályokat látják.

 

Simon csak a bagelt látta.

A barátja meg csak a sort.

 

Úgyhogy Simon odasétált a sor elejére, benyúlt két ember között és elvett két bagelt.

Senki sem haragudott rá.

 

Mert a szabály az, hogy bármilyen célért küzdhetsz, csak nem tagadhatod meg mástól, hogy ugyanezt tegye.

Ennyi.

Nem kell kivárnod a sort.

Nem kell ugyanazt az utat járnod, mint a többiek, megszegheted a szabályokat, de nem akadályozhatod meg a másikat, hogy ő is megszerezze, amit akar.

 

Lehetsz boldog, amiért elmész edzésre és átélheted azt a végtelen gyönyört, amit okoz.

Vagy nyafoghatsz amiatt, hogy túl meleg van, vagy szakad az eső, vagy sokat kell utazni érte.

 

És hogy melyiket választod?

Az egyes egyedül a te döntésed.

 

Úgyhogy gyere, várlak ma 10:00-től és 19:00-től a John Reedben! 😘

Legyél olyan, mint Simon.

És eddzünk egy hatalmasat 😄

Legnagyobb rajongód,
Kata