Régebben, mikor bekerültem 35-50 közötti vállalkozók körébe fiatalon, naivan, lelkesen, ledöbbentem, hogy rengeteg könyv, oktatás, külön táborok szólnak arról, hogyan tanulj meg újra nagyban álmodni, gondolkodni!

Nekem ilyennel sosem volt problémám. Sőt.

 

Mikor felálltak az emberek és elmondták, hogy mi a nagy céljuk, amire rágondolni sem mernek annyira félnek tőle, olyanokat mondtak, hogy:

✔️ megépítem életem házát

✔️ keresek majd évi x milliót

✔️ eljuttatom a tanításaimat 10.000 emberhez

 

 

Én amikor felálltam olyanokat mondtam, hogy:

 akarok egy globális fitness center láncot, franchise rendszerrel

 mellé akarok 2 különféle kávézó láncot, szintén globálisan, szintén franchiseban

 30 éves koromra milliárdos akarok lenni

 és hasonlókat

 

És az emberek mosolyogtak, nevetgéltek, mert itt volt egy aranyos kislány csillogó szemekkel, lehetetlen tervekkel, amiket úgysem fog soha megvalósítani.

De nem zavart.

Nem voltam hülye.

Tudtam, hogy elenyésző rá az esély, de nem érdekelt.

Ezt akartam, ez motivált, ilyen jövőt láttam magam előtt.

 

Álmodozni könnyű volt.

Vizualizálni könnyű volt esténként lefekvés előtt.

Volt egy kép a fejemben például, hogy Barcelonában sétálok kézenfogva a szerelmemmel és városnézés közben azt a tökéletes helyet keressük, ahol megnyissuk a következő kávézónkat.

Csak hát…

 

Egy ilyen képpel a napi szintű gondolataim között nehéz volt örülni bármilyen apró sikernek is…

Egyből megkaptam egy elképesztően értékes gyakornoki pozíciót, amiről mások csak álmodoznak.

De nekem nem volt akkora dolog, mert az én szemem előtt nagyobb, sokkal-sokkal nagyobb tervek lebegtek.

El kellett volna mennem egy x céghez dolgozni, de nem.

Egyből vállalkozást alapítottam, mert én ilyen életre vágytam.

 

A kis lépések, a célhoz vezető lassú, de biztos út, kemény munkával és néha monotonitással övezve nem motivált.

Másoknak 5 éves terve nem volt, nekem már 21 évesen megvolt a 20-40 éves tervem lazán.

És ez tényleg szuper egyrészről, mert látod a nagyobb képet.

De másrészről belebetegedtem a folyamatos stresszbe, a szűnni nem akaró nyomásba és a súlyos „nem itt kéne már tartanom” érzésbe.

Nem tudtam élvezni semmit.

Mert a jövőben éltem 1000%-osan.

 

Aztán mikor nyár előtt totálisan a megsemmisülésig kiégtem, majd visszataláltam az edzéshez és az íráshoz, jöttem rá, hogy néha a reális rövid távú célok ezerszer jobban tudnak motiválni, mint az óriásiak, 20 éves távlatban.

Elkezdtem úgy örülni apró eredményeknek, mintha a lottót nyertem volna meg.

És amikor már 10-nél többen voltak a szerdai edzésen, ugrálva nevetgéltem.

Előző héten pedig ismét új rekordot döntöttünk, 28 résztvevővel!

Szépen, lassan haladunk.

 

Már írtam korábban is, hogy ezt a mentalitást tükrözik az idei terveim is.

Valós, megvalósítható dolgokat, amiket hozzátenném: Meg is valósítok.

Barátnőmnek meséltem egy közös ismerősünkről, aki szintén hozzám hasonlóan imád tervezgetni, hatalmasakat álmodni, de soha semmit nem csinál meg belőle.

Válaszként azt mondja nekem Skinny:

„Ez úgy hangzott, mintha a középiskolás Kata mondta volna.”

És tényleg.

 

Klisé, hogy élj a jelenben, mindenki tudja, de nem mindenki tudja, hogy kell.

Mert a kis dolgok talán eltörpülnek a hatalmas világmegváltó terveid mellett, de pont most itt vannak, elérted őket, megcsináltad és egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz az álomélethez, miközben most is az áloméletet éled.

Nem kell várni semmire sem.

 

Ismerős a mondat, hogy: „Majd boldog leszek, ha már megvan az alapdiplomám, aztán megcsinálom a mestert, találkozok életem szerelmével, megtalálom az álomhivatásom, keresek havi netto 500-at és már a babát tervezgetjük majd…”

Ja. Persze.

És most?

És ma?

 

Már ma is jóeséllyel többet keresel, mint 5 éve.

Már ma is egy csomó mindent elértél, amiről 5 éve még csak vágyakoztál.

Élvezd!

Élvezd a mát, az apró célok miatti sikereket és ne csak a bigger picture motiváljon, hanem a holnapra, az 1 hónappal későbbre, a fél évvel későbbre kitűzött cél is!

 

Örülj annak, hogy a héten 2-vel több felülést csináltál, mint az előzőn!

És ja, majd eljutsz addig, hogy gondolkodás nélkül menjél ki kétrészesben a strandra, de addig még sok kis felülés van hátra.

És minden egyes felülés csodálatos a maga egyszerű, teljesíthető, megünnepelhető valójában!

 

Gyere, csináld meg a mai adagodat is 10:00-11:00-ig vagy 17:00-18:00-ig, vagy szerdán 19:00-20:00-ig a John Reed Fitnessben! 

Várlak hatalmas imádattal!

 

Legnagyobb rajongód,

Kata