Miután nagy nehezen legyőzted a belső hülyeségeidet, a lustaságodat, a félelmeidet és belevágtál a rendszeres edzés nevű életre szóló szerelembe, elkezdesz lassanként… nos, függővé válni.

Az elképesztő dózisú adrenalin, energia, boldogság mellett látványosan javul a teljesítményed, a mozgáskultúrád, és az izomzatod, a tested is gyönyörűen alakul.

Megismerkedsz új emberekkel, elkezdesz egy csapathoz tartozni és az életed annyira kihagyhatatlan részévé válik, hogy inkább mondasz le egy randit egy meseherceggel/hercegnővel, mint hogy kimaradjon az aznapi edzés.

(Oké, ha introvertált vagy, ez nem a legjobb példa, mert ebben az esetben bármit – BÁRMIT – szívesebben csinálsz, csakhogy lemondhasd. Úgyhogy ha olyan vagy, mint én akkor: „és inkább hagyod abba a világ legfantasztikusabb könyvét egy extatikusan izgalmas résznél, mint hogy kimaradjon az aznapi edzés.”)

De.

 

 

De aztán eljön a nap, amikor reggel nem izgatottan kelsz fel, alig várva, hogy elkezdődjön a következő kihívás, mert halálosan fáradt vagy.

Mindened ég, súlyosan nehéz, és olyan betonba van öntve, ami már majdnem teljesen megszáradt.

Egyszerre vagy csillapíthatatlanul éhes és kimondhatatlanul kimerült.

Rosszul esik minden mozdulat és talán egy kis hőemelkedésed is van.

Menni akarsz, de a pulzusod attól is ezerrel pörög, hogy kiszálltál az ágyból és elcsoszogtál a fürdőbe.

Szédelegve mosol fogat, a hajadat alig tudod megfésülni annyira remeg a karod a túlerőltetéstől és bármit megtennél egy meleg tápláló tál ételért.

 

Ilyenkor.

Ilyenkor ne menj edzeni.

 

Van, amikor hallgatnod kell a testedre és adnod kell magadnak 1-2 napot, hogy feltöltődhess mind fizikailag, mind mentálisan.

Menj el egy fürdőbe, lebegj a meleg, gyógyító vízben, vagy ülj be a barátaiddal egy gyönyörű sky bárba és csak dőlj hátra egy puha, kényelmes kanapén, miközben élvezed a kilátást, elkortyolgatsz egy isteni pohár bort és hallgatod az imádott embereidet mesélni.

 

És nehogy bűntudatod legyen!

Élvezd!

Sétálj egy nagyot a havas, napsütéses városban, tegyél be egy gyönyörű zenét, csukd be a szemedet és vegyél egy nagy friss levegőt.

Mélyedj el ebben a békés, lágy érzésben.

 

Elképesztő utat tettél meg idén, pedig még csak most kezdődött el a március!

Döbbenetesen sokat fejlődtél és nehogy azt hidd, hogy csak fizikailag!

Nem!

Emberileg is!

 

Sokkal kitartóbb lettél, stabilabb, megrendíthetetlenebb lett az, ahogyan magadra nézel.

Már nem kérdőjelezed meg minden aprócska döntésedet, nem kételkedsz annyit magadban, amikor a tükörbe nézel nem a hibákat keresed az arcodon.

Mert annyira ragyogsz, hogy ettől a hihetetlen fénytől semmilyen hiba nem látszik!

A belső boldogságod, örömöd, energiád csak úgy sugárzik belőled!

 

Úgyhogy ha szükséged van 1 vagy 2 plusz pihenőnapra ezután a 2 hónapos nonstop küzdelem után, ne is gondolkozz rajta!

A pihenés nem feladás, hanem szerves része a fejlődésednek!

 

Hétfőn pedig újra találkozunk a John Reedben 10:00-11:00-ig és/vagy 17:00-18:00-ig!

(Azért és/vagy, mert ezen a héten volt egy fantasztikus lány, Szilvi, aki nem hiszed el, mindkettőre eljött és mindkettőt végigcsinálta!!  Elképesztő ember!! Rettentően örülök, hogy megismerhettem!! )

Addig is csodálatos télvégi feltöltődést kívánok neked, gyönyörű munkát végeztél!

 

Legnagyobb rajongód,

Kata