Imádom a szombatokat, még a neve is szabadságtól csöpög.
Nem az ébresztődre kelsz sötétben, hanem egy mély, békés alvásból nyitod ki a szemed az odakint ébredező napsütésre.
Kövér, borzas pelyhekben hull a hó a kinti friss levegőben, egy két madár felcsicsereg és már alig várod, hogy valami fantasztikussal töltsd meg a mai napot is.
Elvégre ez nem egy álmos vasárnap, amikor már készülsz a következő hét kihívásaira, és benézel az EMPW-s lányok edzésére a John Reedbe.
A szombat kizárólag rólad szól, arról hogy alkoss, hogy szabadjára engedd a fantáziád, hogy rendbe tett a lelkedet és talán betegyél egy mosást 
Én ma enyhén izomlázasan beköltöztem a múzeum udvarára néző Californiába a közepes adag chai teammel, és könnyed hangulatban olvasom a kinyomtatott könyvemet.
Hamarosan elkészül, a főhőseink nem is olyan titokban majd megőrülnek egymásért, a konfliktusok tetőfokukra hágnak és a világ is majdcsak megmenekül.
Most nem érdekelnek a hibák, amiket a hét folyamán vétettem, vagy az eredmények, amik fejlődhetnének gyorsabb tempóban is, de még a müzliszelet sem, amit boldogan nyalogatok el, pedig több benne a csoki, mint a müzlis rész.
Csak hátradőlök a kényelmes fotelben, és bámulom a hópelyheket az egész falat beborító ablakon át.
Imádom a szombatokat.
