Félelemkezelés - dominikai vezetés

2020. október
Megnézem a Youtube videót

A félelem egy izgalmas dolog. Valami mély, sejtszintű, ősi érzés, ami átveszi feletted a kontrollt és bábmesterként irányítja a tetteidet. Mintha egy üvegfal kerülne közéd és a vágyaid közé, és hiába akarod őket megtenni, a fal megállít. Ha más meséli el neked a félelmeit, tiszta, egyszerű, könnyen megoldható problémáknak tűnnek, amikre azonnal tudod a választ.

Ellenben, ha a sajátjaidról van szó… nem lehetnének bonyolultabbak, tekervényesebbek. Minden szálat egy új követ és tele van végtelen érvvel és részlettel, amit csak te látsz, senki más.

Nekem külföldön 2 nagy félelmem van: Az egyedüllét és a vezetés.

Az egyedüllétre aktívan készülök, mert ha jövőre megnyitja Bali a kapuit, akkor nagy eséllyel egyedül fogok kiköltözni sok hónapra. A vezetésbe pedig… most belevetettem magam! Dominikán a könnyebbség maga a nehézség: Az autó. Azt gondolnád, hogy autót mennyivel egyszerűbb vezetni, mint motort: Kényelmes, nagy, elférnek benne a cuccaid, légkondis, király.

De azt is tudnod kell, hogy mielőtt ide jöttünk, rengeteg autóbérléses ajánlatot kértem itt élőktől – magyaroktól és külföldiektől egyaránt. Mindenki ugyanazt az 1 tanácsot adta nekem: NE BÉRELJ AUTÓT SEMMIKÉPP SE SOHA!!

„A dominikaiak őrülten vezetnek, nagyon-nagyon veszélyes, jogilag semmilyen szinten nem vagy védve, a bérlő társaságok átcsesznek, szóval inkább rendelj Ubert.”

Yep… szuper kilátások. De a legtöbb turista nem úgy él, mint én. Beköltöznek egy resortba és max buszos túrákra mennek, amit a hotel szervez nekik. Én magam akarom felfedezni a helyet, kell a függetlenség, az önállóság, nem 1 hétre jövök és nem utolsó sorban, pénzt akarok spórolni. Plusz Balin már megszoktuk ezt a stílust.

Aha… Nem.

Balin kb 80% motor és 20% autó van – és azok a kocsik is kisebbek, a szűkös kis utakhoz vannak kitalálva. 

Dominikán amerikai terepjárók, teherautók és kamionok vannak, amekkorákat te még nem láttál Európában!

Mind be van valahol horpadva és úgy vezetnek, mint akik soha nem is hallottak a kreszről!A sávok nem azt jelentik, mint otthon, pl. Ha 80-al mész este a sötétben a hegyi szerpentinen egy 2 sávos úton, akkor teljesen természetes, ha egy kivilágítatlan kismotor jön veled szemben a te saját sávodban!! A leálló sáv parkolásra és sétálgatásra való. Az index vagy létezik vagy nem, ki tudja.

Rendőrlámpákat még csak 1 városban láttam 2x, mifelénk nincsenek, helyette tele van 10 méterenként olyan fekvőrendőrökkel az út, hogy ha 1-el mész át rajta, akkor koppan a kocsi alja.

Sok helyen nincs járda, úgyhogy lakott területen az emberek az úttesten járkálnak, a kutyákon nincs póráz, ők élik a saját kis életüket, az átlagos utak pedig akkora kátyúkkal vannak tele kb 2 méterenként, hogy térdig eltűnsz bennük.

Na, itt vezetek mostanság.

Tegnap túléltem netto 4 általam vezetett órát. De volt olyan nap, hogy 13 órát ültünk kocsiban. Baromi fárasztó, néha vérfagyasztóan félelmetes, de alapvetően kvajó!  Soha nem éreztem még magam kormány mögött ennyire… magabiztosnak. Ahogy kezdem átvenni a stílust, úgy alakulok én is.

Egyre jobban élvezem a gyönyörű kilátást, a lendületet, a „szembe jössz velem a sávomban, de majd megoldjuk valahogy” hozzáállást és a „megelőzöm a rendőrt a dupla záróvonalon, miközben jönnek szembe, úgyhogy a rendőrnek le kell húzódnia a leállósávba” szitukat.

Ilyen ez a félelem. Sokszor nagyon is sok alapja van. De ha hagyod, hogy az üvegfal megállítson, sosem fogod átélni azt a „ha nem halunk meg, baromi királyság” érzést 

Te mitől félsz most a legjobban, Harcos?

Legnagyobb rajongód,
Kata

“Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.” – Henry Ford

Videó

Egy videóban elviszlek magammal kirándulni Dominikán Santo Domingoba és megnézzük együtt a Los Tres Ojost, ahol a Jurassic Parkot is forgatták!

A legújabb történeteim

Dominika valódi arca

Dominika valódi arca

Azt hiszem klisék és túlzások nélkül ki lehet jelenteni, hogy az ember életében kevés sorsfordítós, mindent megváltoztató nap van. De az biztos, hogy a tegnapi napom ilyen volt. Itt ülök feketére befogott lábfejjel, enyhén meghúzott csuklóval, álmosan, miközben a...

bővebben
Túléltem a dominikai földrengést

Túléltem a dominikai földrengést

Aki olvasta a postjaimat, amikor Balin voltam, talán még emlékszik, hogy ott ébredtem életemben először földrengésre. Hát ma hajnal 5-kor megvolt a 2. 🤷🏻‍♀️  Itt nem kellett azon gondolkodnom, hogy ez mi, hogy ilyen-e egy földrengés vagy ez most más. Ó, nem! Most az...

bővebben
Alig mertem megosztani ezt a képet

Alig mertem megosztani ezt a képet

Őszinte leszek hozzád, Harcos... sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e veled ezt a fényképet. Mert tudom, hogy aki ismeretlenül lájta, mit gondol róla: „Túl izmos, túl férfias, biztos mindennap irdatlan súlyokat tol és csak csirkén, meg rizsen él.” De nem érdekel,...

bővebben

[xyz-ihs snippet=”hirlevel”]