Imádod a barátnődet, ismered ezer éve és szeretnéd, hogy ő legyen a világ legboldogabb embere, de van egy problémája.
Oké, mindenkinek vannak problémái, de neki van EGY specifikus és már évek óta.
Ugyanaz az EGY.
Például: Utálja, hogy van rajta plusz 5 kiló, és emiatt napi szinten hónapok óta panaszkodik.
Minden egyéb baja ehhez köthető, mert:
– Nem mer jelentkezni az új állásra, mert kövér és úgysem venné fel senki
– Nem mer randira menni azzal a helyes sráccal, mert úgysem vetkőzne le előtte
– Egyedül fog meghalni
– Sosem lesz boldog
– Utál csinálni bármit annyira zavarja
És ugyanazt az EGY problémát hallgatod újra és újra és újra:
Felveszed a telefont és megértően hallgatod, miközben te hajnalban keltél, hogy még munka előtt lenyomd az edzésedet.
Mikor elmentek ebédelni, ő a súlyosan nehéz ételt rendeli meg, míg te figyelsz rá, mit eszel, mert ha rosszul leszel, nem tudod lenyomni a mai intervallt.
Elmentek táncolni és felveszed azt az őrjítően szexi, testre simuló, kis feketét. Egymás mellett álltok a tükör előtt és belekezd a jól ismert dalba:
– Nekem sosem lesz ilyen testem
– Neked könnyű, mert ilyen az alkatod
– Majd én is elkezdek valami edzést januártól
Ááá!
A fejedet fogod és tudod, hogy felesleges lenne újra belekezdened a magyarázatba, mennyire egyszerű a problémáját megoldani, mennyire egyértelmű, mit kellene tennie és pontosan tisztában vagy vele, hogy nem fogja megtenni.
Arra gondolsz, te mennyivel tudatosabb ember vagy, és mennyivel előrébb jársz, elvégre másoknak csak a hangjuk nagy, hogy majd elkezdik, hogy majd megcsinálják, miközben te csinálnod nap, mint nap.
Majd pittyeg a telefon, a srác írt, akivel tudod, hogy régen meg kellett volna szakítanod a kapcsolatot, mert sehova sem vezet az egész. A barátnőd csúnyán rád néz a tükörből, nehogy írj neki, elmondta már ezerszer, de tök mindegy, mert úgyis írsz neki.
A barátnőd amúgy sem érti ezt meg, sosem érzett még úgy, mint te, és hétfőtől amúgy sem válaszolsz több üzenetre, igen, majd hétfőtől.
Ez az utolsó.
És válaszolsz.
