A napokban hallgattam egy előadást, amiben a srác – nem srác, hanem a világ egyik legfantasztikusabb embere Simon Sinek – elmesélt egy történetet.
Elmentek egy barátjával futni a Central Parkba, ahol hétvégente versenyeket rendeznek és megszokott, hogy az út végén valamilyen ajándékkal kedveskednek a futóknak, almával, vízzel, ilyesmi.
Ezen a napon ingyen bagelt osztottak, a futók hosszú sorban álltak az asztal előtt, hogy hozzájussanak.
Az út végén Simon már állt is volna sorba a bagelért, mire a barátja azt mondta:
– Áh, hosszú a sor.
Mire Simon:
– De ingyen bagel.
Mire a barátja:
– Áh, nincs kedvem kivárni a sort.
– De ingyen bagel.
– De túl sok idő.
Aztán rájött, hogy a világot kétféleképpen lehet látni:
Vannak, akik a céljukat látják, azt, amit akarnak.
És vannak, akik a vágyuk és a köztük álló akadályokat látják.
Simon csak a bagelt látta.
A barátja meg csak a sort.
Úgyhogy Simon odasétált a sor elejére, benyúlt két ember között és elvett két bagelt.
Senki sem haragudott rá.
Mert a szabály az, hogy bármilyen célért küzdhetsz, csak nem tagadhatod meg mástól, hogy ugyanezt tegye.
Ennyi.
Nem kell kivárnod a sort.
Nem kell ugyanazt az utat járnod, mint a többiek, megszegheted a szabályokat, de nem akadályozhatod meg a másikat, hogy ő is megszerezze, amit akar.
Lehetsz boldog, amiért elmész edzésre és átélheted azt a végtelen gyönyört, amit okoz.
Vagy nyafoghatsz amiatt, hogy túl meleg van, vagy szakad az eső, vagy sokat kell utazni érte.
És hogy melyiket választod?
Az egyes egyedül a te döntésed.
Úgyhogy gyere, várlak ma 10:00-től és 19:00-től a John Reedben! 😘
Legyél olyan, mint Simon.
És eddzünk egy hatalmasat 😄
Legnagyobb rajongód,
Kata
